ha megnövök...

... HÁRIT tag leszek...
vagy elnök? :)

kiegyeeztünk egy közepesbe

Komolyan mondom, ezek a nagyik be vannak indulva. Képzeljétek el, kitalálták, hogy visszaszoktatnak engem a kis ágyba. Nos, próbáltam megmagyarázni, hogy szúr meg kemény, meg zöld, meg minden, de nem lehetett kitériteni őket a hitükből. Próbáltam én szép szóval (kevésbé sirtam), próbáltam keményebben (egy kicsit hangosabban ugyanazt) és a végén próbálkoztam szivszakitóan (azaz orditottam, toporzékoltam), de nem ment.



És akkor, mikor már minden veszni látszott közbelépett az én elsőszámú védőangyalom: ANYU. Igen, és ő kikérte magának, hogy ne mind sanyargassák szegény testemet. Igy kiegyeztünk egy közepesbe: nappal a kis ágyba, éjszaka anyuval alszom ezentúl.

leszídott a nagyanyám

Történt ugye, hogy tegnap és azelőtt, Bölön napok alkalmával, mivel a zenészek elhatározták, hogy csak nekem zenélnek, nagyon összekavarták a programom. Erre én sem voltam rest, összekavartam a családi programot és vasárnap reggelre a szüleim a sírásomra már azt sem tudták hova ugorgyanak, tisztába tegyenek-e, vetkőztessenek-e, öltöztessenek-e, etessenek-e vagy a fejük melyik tetejére álljanak.



... és ekkor lépett közbe a nagyanyám. A Hegyi. Nos, elárulom nektek, hogy vele nem lehet szórakozni, nem veszi be a cseleimet. Öreg róka, ahogy mondani szokták. És nem volt mit tennem, hallgattam, néztem (bár a nagy szemeim sikere mindig beválik de itt vizet sem vihettem) és végül, sok sok közösen töltött nap után VISSZAKERÜLTEM A KICSI ÁGYBA.
De most, délben kettőkor, a kiságyam rácsai mögött apu ujjaival pötyögtetve kijelentem: a játszámának nincs vége. Félidő van, az eredmény: Dengezik - Hegyi nagymami 0 - 1. De még félidő van!


ui. és most nézzétek meg az arcomat, ugye nem hiszitek, hogy abbahagyom?

mentem... jövök

Anya, apa, elmentem falu-napolni, majd jövök! Ezzel a felkiáltással tegnap hasra fordultam. Na de nem most kedődött a sztori.
Kb. egy héttel ezelőtt elhatároztam, hogy megtanulom a helyváltoztatást. Ugye, napközben, nagyjából felügyelet vagyok, így nehéz valami extra érdekes dolgot kiviteleznem, és éjszakára hagytam. Szépen, mikor anyu letett a kiságy közepén, azzal a céllal, hogy megnézem mi van odakint a többi szobában elindultam. Igaz háton fekve, de sok más élőlényhez hasonlítva elég gyorsan mozogtam. Egyetlen akadály volt, amit nem tudtam leküzdeni - a rácsok. És mint kiderűlt a fejem sem fért be - legalább is háton fekve. De mivel semmilyen jócselekedet nem maradhat büntetlenűl, anya le is kapott a lencséjével.


Egy másik "megmozdulásom" falunapokkor volt. Most képzeljétek, kint szól a zene, a vattacukros bácsi tekergeti pálcikáját és én, Dengezik bent a szobában ücsörgöm az ágyban. Igen, és elhatároztam hogy véget vetek ennek. Egy óvatlan pillanatban - mintha eddig csak azt gyakoroltam volna - hasra fordultam és megpróbáltam elindulni. Mint az előbbi alkalomkor itt is akadtak gondok: a fejem, ami nagy volt a sok okosságtól ami benne lakozik és az ágynemű ami gátolta a felemelkedésemet. És ne is mondjam, hogy a szülők meg a nagyanyó akik annyira meglepődtek hirtelen cselekedetemen hogy elkezdtek hangosan csodálkozni amivel jócskán összezavarták a koncentrálásomat.
Nos, így nem megyek falunapokra, de minden kudarcban benne van a siker, várjuk jövőre is a vatta cukros bácsit a falunapokra.

buborékmanók és csukitündérek

Apu azt mondja buborékmanók vannak a hasamban és ha majd kijönnek összeakasztja a bajszát velük. Én nem tudom, hogy igaz-e, de úgy fáj, majdnem két napig nem aludtam úgy sírtam. És sírt velem anyum is. Köszönhetően a világhálónak találtunk valami csodacseppet, valami egyszerű autómárka nevűt (Sab Simplex) amit ha beveszek a nem nyílvános helyen távóznak ezek a kicsiny gonoszságok és így nem is látom apu miként veri ki a fogukat.

Néha a csukitündérek is meglátogatnak, ilyenkor soha nem tudok rendesen szuszogni és szintén sírnom kell.

BREAKING NEWS

BREAKING NEWS

Ma 23 óra 20 perckor apáék fürdés előtt megmértek és a mérleg 4050 gramnál kiakadt. Ki apu is, hogy két hét alatt fél kilót magamra szedtem annyira, hogy hirtelen megmérte az egykilós cukrot is, nem-e csal a mérleg. 

Nos én elégedett vagyok a súlyommal, a bicepszem is egysze szexibb.

UI. Anyu is elégedett, nagyon elégedett..

18 nap

Én győztem. Ezt kijelenthetem így az első 18 nap után.

Történt ugyebár, hogy amikor megszülettem, előszőr anyának utána meg apumnak elmondtam, hogy én vagyok a király és eztán mindenki úgy ugrál ahogy én fújom. Nos elhiszem, nem volt egy könnyű dolog elfogadni és még nehezebb volt betartani. Lássuk miként is valósítottam meg:

Rögtön, ahogy hármasban hazaköltöztünk - jelzem cselből - kiadtam magam "sosemsíroksosemidegesítemszüleimetcsakeszeméskakálok gyerkőcnek. Mikor ők kezdtek ebbe belenyugodni szorítottam egyet a húrkon. Egy kicsi sanyargatás ide, egy kicsi bőgés oda, egy kicsi rendszertelenség amoda és íme eltelt a 18 nap és én győztem.

Anyának már vagy négy napja fáj a feje - jelzem annyit voltunk csak kettesben a korházban. Ő most már teljesen stresszi, néha sír és sokat aggódik.

Apával nem volt ilyen könnyű dolgom, hiszen fejébe vette, hogy a gyerek - azaz én, Dengezik - azért vagyok, hogy egyek, kakáljak és sírjak. De egy jó csellel sikerűlt őt is csapdába csalnom. Előszőr is rendszertelenítettem az életét, egy kicsit megkínoztam a hajnali szopizásaimmal majd mikor neki is hasogatott a feje - a 18-ik napon - kétszer vagy hármszor lepisiltem pelusozás közben és ráadásul este böfizésnél jól lehánytam. No, erre aztán totálisan mindenki kiakadt. 

Summa summárum, én győztem, ezután már biztosan mindenki CSAK rám figyel, CSAK rám gondol és CSAK nekem szolgál.

Igen, igen, mert én vagyok a király!

feladatok

Mindenkinek kiosztottam a feladatokat, megszerveztem az életet. 

Anya kapta a szopiztatást. Gondolom ez érthető, neki van a legfinomabb tejcsije a világon. Továbbá kineveztem főpelenkázónak és főaggódónak. Ez az utóbbit ő kérte magának, és nem lehettem olyan rosz, hogy megtagadjam tőle.

Apu főbökiztetőnek léptettem elő, pelenkázás előkészítőnek, D vitamint csepegtetőnek és hogy anyu ne legyen egyedűl a pelenkázásnál kineveztem még pelenka kuktának. 

Vannak még akik kiszolgálnak minket (engem, hiszen ez egy királyi többes), a két nagymama, akik egy darabig mosnak meg főznek anyunak meg apunak - de csak a nagyobb ételeket, mert reggel és este ők főznek a hütőszekrényből. Szívesen és bizalommal bíztam meg őket mert már jól beváltak anyunál és apunál.

Van még egy különleges feladat: velem aludni. Igen, igen, megengedem néha, hogy a szüleim velem aludjanak a nagy ágyban... mert megérdemlik.

fürdőzés

Igen, nap mint nap kell neveljem a szüleimet, nehéz feladatom van de vállalnom kell. Igen, mint például a fürdésnél.

Volt tudniillik egy béta (próba) verzió. Nemsokkal, hogy hazaértem, gondolták megfürdetnek. Sajnos megilletődöttségünkben annyit kapkodtak, hogy az csak nagy jóindulattal volt nevezhető fürdőzésnek.

Amugy szeretem a lubickolást, lehet hogy felnőtt koromban úszóbajnok leszek. Természetesen ha minden rendben megy, apukám megmelegíti előtte a kezét és anyukám sem ilyed meg. 

az első hét itthon

Mint már mondtam, egy rövid utazás után várt miket a meleg szoba és a frissen megvetett ágy. No, aznap még nem, mert egy kicsit nyűgös voltam a változásoktól, a sok hangtól és színtől, de másnaptól már barátságot kötöttem a mackóval, aki mindig ott leselkedik az ágyamnál. Időközben került még egy pajtásom, egy éneklő napocska, aki sokszor énekel szopizás után. 

Első héten sok mindent el kellett tűrjek. Előszőr is meg kellett tanítsam anyukámat és apukámat miként rakjanak rám új pelust. Sajnos nehezen tanulnak, így néha - mikor lassuak vagy éppen elszepletik a munkájukat - megviccelem őket az orruk elé kakálok vagy éppen összepisilek mindent.  Sajnos ezt meg kell tennem, hiszen ez nélkűl soha nem nőnek fel ügyes szülőknek. 

Közben még az is történt, hogy mindenféle családjárás volt errefele, zajongtak egy kicsit amit szeretek, mert mindig rakatok zenét magamnak, csak éppen rosz időben érkeznek. Ettől én nyűgös és sírós kedvű vagyok.

Na de visszatérve az első hétre megpróbáltam nem túlstresszelni szüleimet sokat aludva, álmomban mosolyogva. Lehet hogy ez nem volt egy túl jó húzás részemről, hiszen apukámnak még arra is volt ideje, hogy egy idegesítő dallamra kistehenes nótát költsön számomra. Szerintem is inkább táncoljon...

Megjegyzem, hogy annyira szeretem a friss tejcsikét, hogy az első héten visszahíztam 3770 gramra (3500 ról amivel a korházből kijöttünk).

hazafelé

És eljött végre eljött a vasárnap, amikor gy kicsit megilyesztette anyut a csúnya doktorbácsi aki azt mondta hogy nem jöhetünk el a korházból. Na de minden jó ha vége van, nem sokkal a déli szopizés után anyuka, apuka és Klári nagymama elindultunk haza a piros autónkkal. Az útból nem emlékszem sokra, mert végigaludtam, mint ezelőtt anya pocakjában. Itthon már várt Ani nagymama jó meleggel és nagy szeretettel. Gondoltam, hogy ha már így hármasban vagyunk megilyesztem egy kicsit a szüleimet, és hogy szokjanak hozzá, hogy itt ln vagyok a király egész nap nyűgösnek tetettem magam. Igazából nagyon örvendtem, hogy itthon vagyok, ez látszott is a megevett tejcsiadagomon.

a korházban

Még aznap este anyukám szobája mellé kerültem, de nem egészen melléje, hanem sokszor egy üvegfallal választottak el minket. Második naptól eljött látógatóba a családunk apraja nagyja, és mindenki azt találgatta, hogy kire hasonlítok a legjobban. Hogy mindeni elégedett legyen, mindenki kapott egy kis részt belőlem, a homlokamat nagytatám, a szájamat apukám, a szememet anyukám, az ajkamat nagymamám családfája, de elárulom nektek, hogy leginkább magamra hasonlítok igazán.

Mivel anyu nem nagyon szerette, hogy nem lehetek mellette, elhatároztuk, hogy mihamarabb hazamegyünk. És így is nekem lett a legjobb, mert kaptam egy majdnem 12 órás ingyen szolizást a szomszéd szobában. Egyesek azt mondják, hogy besárgultam, pedig csak meg szerettem volna nézni milyen érzés kis kínainak lenni.

megszülettünk

Kezdjük az elején.

Szerdán anyuval 11-re felmentünk a korházba, akkor még anyu ment mert én a pocijában voltam. A dokinéni - Ruszi Csilla - mikor meglátta hogy milyen kis akaratos vagyok és mindenképp ma szeretnék megszületni rögtön beküldött a szűlőszobába ahol nemsokára rá megszülettem. Anyukám szerint még meg sem születtem teljesen, már felordítottam az egész helyet, bepótolva mindazon hangokat amiket ő nem akart megtenni, mert elhatározta, hogy csendes szűlés lesz. Egy kis - most már szemtől szembeni - ismerkedés után gyorsan lemértek, megadták az első megérdemelt tízesemet és elvittek valahova, nem tudom hova. 

                                  

Anyukámat ezért csak egy pár óra múlva láthattam, amikor kaptan fincsi tejcsit. Legalább is próbálkoztunk mindketten.