2009. június 26., péntek

nagy utazás



Ez úgy történt, hogy szüléim elhatározták, hogy a pénteki napon - főleg mivel apu már jobbancskán volt - egy kis kirándulással töltik ki. Ugye tudjuk, apu nagy buzgómócsing és mindenképpen kellett nézzünk a Háromszéki Szabadegyetemre. Egy rövid szopizás után, mi is elkaptuk anyuval a megnyitó közepét, de mivel mindenáron bele szerettem volna szólni így elvittek sétálni. a Beszélgetés végén egy gyors csoportkép erejéig még hagytam aput érvényesülni, de rögvest utáni indulás Szentgyörgy Matyi unokatesó koordinátákkal.

Matyi aludt. Aztán én aludtam. Annyira aludtam, hogy az anyukáink is alig tudtak beszélgetni. De történtek mégis érdekes dolgok. Fanni (a nagyobbik - első - unokatestvérem) hirtelen azt hitte, hogy megnőttem és szeretett volna lufidobigálóst játszani velem. Elkeserítettem, mert nekem csak a falon függő színes lámpa jött be. De minden jó, ha vége jó, mire jöttünk volna el mindenki ébren volt, senki sem sírt, így egy pár sztárfotó erejéig hancúrozhattunk Pöttyös Matyival az ágyban. Ez a pöttyös jelző ne tévesszen meg senkit, nem a csúfneve, hanem tényleg pöttyös, mert most lábalt ki a himlőből és a szunyogok is szeretik.



Na de a mai nagy kaland ne ért véget, hiszen még egy helyen tiszteletünket kellett tegyünk: nagymaminál és nagytatinál, és nemcsak azért mert megígértünk, hanem mert a kocsiba beleütött a kánikula és borzasztóan meleg volt. Itt nem készítettünk fényképet, de annál inkább többet csevegtünk a multról, jelenről és jövőről. Jelzem főleg én vittem a beszélgetés fonalát.

Hazafele nem sok esemény történt, pont úgy ahogy arrafele menet sem. Talán azért, mert mikor a pocakban voltam sokat utaztunk, és folyton belealszom a motorzúgásba.


2009. június 23., kedd

2009. június 22., hétfő

gyorshír, junius 22

A kedves szüleim azt hiszik rák vagyok. Az még okés, hogy a nyárra való tekintettel mindennap fürdünk de hogy ennyire meleg vizet készítsenek... Reklamáltam is. Nem nagyon, kicsit.

2009. június 21., vasárnap

hogyan ébresztenek

Posted by Picasa

gyorshír, junius 21

Ma anya és apa úgy döntött, hogy mától megnövelik eggyel a pelenkaméretem számát.

a program az én vagyok

Senki sem állíthatja azt, hogy az életem nem változatos. Ebben benne van az is, hogy akik éppen velem vannak (elfoglalva) azoknak is az élete változatos. És továbbá változatos azoknak is az élete, akik közvetetten vannak elfoglalva velem, azaz azokkal vannak elfoglalva akik velem vannak elfoglalva. Bonyolódik ugye?

Nézzük a legegyszerűbbet: az életem változatos...

Még mikor kicsike voltam... mert ugy kicsike egyszer mindenki, megörvendeztettem a szüleimet azzal, hogy jól meghatározott időközökben végeztem mindennapi teendőimet. Kétóránként, majd háromóránként ébredtem nappal és négyóránként éjjel, hogy csatlakozhassam anyura táplálkozás okából. És láttam, hogy ez jó. Túl jó. Így változtattam, délelőtt - munkaidőben - kétóránként, délután pihentem és maradt a háromóránkénti csatlakozás. És láttam, hogy ez jó. És megintcsak túl jó. És változtattam. Most nappal két óránként, jelzem óramű pontossággal, kérem azt ami az enyém. És vannak éjjelek is. Itt is változtattam, miután mindenki megszokta a háromórás időszakot, és most csak egy exponenciálisan nönekvő kvantummatematikai függvényben lehetne ábrázolni és kitalálni mikor is szándékszom megébredni és mindenkit felébreszteni.

2009. június 18., csütörtök

hogy a kíváncsikodóknak eleget tegyünk

Mikor a pocakban voltam és szüleim elhatározták, hogy a Dengezik nevet kapom majd. Sokan szólták meg őket, hogy milyen név, nem jó. Igen, szokatlan a nevem az biztos, de sokkal régibb mint ezek a XX századiak (nem mondok peldakat). Lássuk mit is mond a hivatalos írás, krónika, lexikon: "Attila fia, ki miután bátyja, Ellák, a hun uralom ellen föltámadt gótokkal és gepidákkal vivott netádi ütközetben elesett, az Al-Dunától a Donig elterülő sikságra visszaszorított hunok főuralkodója lett. D. többször megkisérlette atyja hatalmának visszaállítását, de nem sikerült neki. Már 456. megtámadta az alsó-pannóniai góthok Szávamelléki szállásait, királyuk Valemir azonban oly gyorsan visszaverte, hogy segély kérő és a győzelem hirét megvivő követei egyszerre értek testvéréhez, Theodemirhoz, a felsőpannóniai góthok királyához. Hat évvel később, mialatt Valemir a Szatagar-hunokkal volt elfoglalva, D. az angissir, bittugur, bardor- és ulcingur-törzsekkel ujra betört a Száva vidékére s Bassianát (a mai Szabácsot) ostrom alá vette, de ismét Valemir lett a győztes. 467. góth csapatokkal egyesülve pusztította a partmelléki Dáciát és Moesiát; az ellene küldött három kelet-római csapat kerülve a nyilt csatát, egy szük völgybe csalta s körülzárta; a szorongatott hunok és góthok csakhamar kifogytak az élelemből s midőn egymással összevesztek, a rómaiak minden oldalról rájuk rohantak s legnagyobb részüket leölték, maga D. is alig birt megmenekülni. 469. ujra berontott a kelet-római területre, de vesztére, másodszor is tőrbe csalták, elfogták, megölték s fejét Konstantinápolyba küldték. Halálával a hun nevezet alá foglalt kelet-európai nomádok egysége megszünt; D. testvéreinek és unokaöccseinek vezetése alatt ujabb és ujabb hordák alakultak. D. emléke - ugy látszik - sokáig fennmaradt a kelet-európai néptörzseknél. (L. Damasek) Nevét, melyet régebbi historikusaink hibásan Dengezicsnek is irtak, Vámbéry A. (Magy. Ered. III.) a török-tatát ting a. m. nagyon és kizik a. m. tüzes szókból származtatja; tekintve azonban a Denzik, Dinzeo (azaz: Dinzeö) változatokat, a név utórésze semmi esetre sem felelhetett meg a «kizik» szónak." (forrás: http://www.kislexikon.hu/dengezik.html)

No de lássuk tovább:


"
Aladár a székely magyar mondai hagyományokban a gepidák elleni harcban, míg Ellák a kelet-rómaiak ellen folytatott hadjáratban esik el, 469-ben a levágott fejét a konstantinápolyi udvarba küldték. A mondai hagyományaink ezt az eseményt Dengezikhez köti. Zakariás rhétor viszont úgy tudja, hogy Ambazuk hun király a Volga-Don térségben 491-ig és utána Khabad vagy Chabad uralkodott. Ambazugot Dengezikkel azonosíthatjuk. Kabad, pedig nem más, mint Atilla legkisebb fia Csaba. Akit viszonta bizánci forrásokban Irnikként találunk. Irnik-Csaba neve Hernakként is előfordul. Irnik-Hernák nevében katonai méltóságot sejthetünk, mert a HER szóban a ker, a kör, az őr, szavunk bújik meg. A kör zártságában egyben az őrzést, a magságot is megtaláljuk. Ezen gondolatmenetünk megegyezik a Hernád folyó nevének a gondolatára, amely segít megfejteni a nevének értelmét Her-Nád vagyis (Ker)Kör-Ná(d)gy, vagyis (k)őrnagy. Csaba a Hernák-Irnik nevében a szövetségben betöltött katonai feladatát jeleníti meg, talán a későbbi horka méltóságot is feltételezhetjük benne. Dengezik neve viszont Denge-zik Denge→Tenge, lágyan Csenge. A Ten-ge égi minőségű megnyilvánulása a Tün-de. A testiség-lélkiség-szellemiség szintjeinek megfelelően a Tünde minőséget keményebb ejtve az ég földi minősége a Künde vagyis Kende. (a Tünde égi szellemi minőségének lelki szintű megnevezése: Hunga) Láthatjuk, hogy az Atilla fiúk számszerűségének anomáliájában nem a számszerűség a fontos, mert Atillának biztosan több fiú utódja is volt, mint amelyről van tudomásunk." (forrás: itt )

és még van számtalan említés róla...

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1z_eredetmond%C3%A1i

http://nagymagyarorszag.multiply.com/journal/item/8
http://mek.niif.hu/00000/00060/html/029/pc002949.html


itt a vége, fuss el véle, s aki nem hiszi járjon utána (google a jóbarátunk szokta mondani apa)

ui. amúgy érdekes, hogy a felnőttek nehezebben jegyzik meg a nevem mint a gyerekek, van erre konkrét példa... igaz hogy Dendejik-nek hívott, de Adrien csak 2 éves!

2009. június 11., csütörtök

követem a divatot

az élet érdekes

Unom már a szürke hétköznapokat. Evés, büfizés, kakilás, nézelődés és alvás... már annyira elegem van. Gondoltam feldobom egy kicsit ezeket a monoton dolgokat és szüleimnek is találok egy kis extra elfoglaltságot. Kitaláltam egy pár érdekes dolgot. Először is cseleztem egy kicsit a szuszogásommal. Á, nem tartottam bent a levegőt, azt minden baba tudja, sőt még a felnőttek is. Azt találtam ki, hogy nem veszek levegőt, jó sokáig. Kíváncsi voltam arra is, hogy meddig bírom. És ezzel nem fejeződik be a performenszem, mert mikor már nem bírom, jó hangosan és hőrgősen nagyot lélegzek, hogy mindenki megilyedjen. És sikerűlt, meg is ilyesztettem, anyukát, nagymamát. És íme színesebb lett a hétköznap. Anyuká már nemcsak az előző felsorolással van elfoglalva 24-et a 24-ből hanem azzal is, hogy nézze mikor szuszogom és mikor nem.
Egy másik csel, amit bevettem az elmult napokban az volt, hogy egy ébredéskor szépen összebökiztem (a felnőttek hányásnak nevezik) az egész kicsiágyat. Megint egy kis adrenalin. De ez nem elég, el is sápadtam mint a falunk. Még egy kis adrenalin. Mindenki megilyedt. Kivétel apukám, aki mintha már tapasztalt volna ilyen helyzetet - a saját bőrén. Na denem vagyok mindig ilyen gonosz. Nehogy már negatív kép maradjon meg bennetek. Bizonyítékképpen itt látható egy fotó, amin a szüleim nagyon szórakoznak. Szopizás közben keszítették. Csak tudnám, hogy miért...



Végezetűl egy jó hír. Hölgyek és urak, nénik és bácsik, csecsemők és gyerekek, örömmel jelenthetem be, hogy letelt a hat hét. És letelt az aggódó szüleim által rendelt karantén, és indulhat a buli. És a sétálás. Kérjek azonban minden engem látni akaró egyedet, hogy előre egyeztessen anyuval meg apuval, hogy mikor szabadok, mert engem ugyan nem zavartok. Sorszám nincs. Ugyanakkor szivesen veszek meghívásokat babazsúrokra, kissebb kirándulásokra, állatnézésre (elsősorban apa miatt a teheneket preferálom, majd ő elmondja miért).

2009. június 7., vasárnap

esetem a hordozókendővel

Mikor még pocaklakó voltam, apa unszolására, a szüleim elhatározták, hogy miután megszületek hordozókendőbe fognak majd szállítani engem. Ennek több oka is volt: mert frankó, divatos egyrészt, másrészt mert olyan járdák és utak vannak, hogy össze-vissza rázna. Kaptunk is egy szép kék kendőt ajándékba Lujza nagy-nagynénitől ami elég nagynak tűnt ahhoz, hogy majd sétálhassak benne.
Mikor már nagyobbacska lettem (három és fél kiló) gondolták itt az ideje, hogy szabaddá tegyék a kezeiket. Elővették hirtelen a hordozókendőt, megnézték a hozzá járó DVD-t megkötötték az első legegyszerűbbnek tűnő lehetőséget és... akkor kezdődtek a gondok. És a gondok folytatódtak a második, a harmadik és a nemtudomhányadik próbálkozásnál. Nos, azóta sem tudjuk, hogy mi a gond: ők kötik-e rosszul, kicsike-e a kendő maga vagy én nem szeretem, de furcsa módon mikor néha néha kipróbáljuk, anyunak meg apunak ezer keze lesz mellyel kiszabadítanak a rongyok közül.
Szóval summa summárum, bár van hordozókendőm, még mindig apa és anya kezei között kell utazzak. De megígérem, nem adjuk fel, ha másnak sikerűlt nekünk és sikerűlni fog. Uff, Dengezik a király.



Mint említettem még mindig a szüleim között utazom, bizonyítékképpen küldök egy képet a tegnapi sétálásomról.

2009. június 5., péntek

2009. június 4., csütörtök

a zsipsz - zsupsz nagynéni látogatása

A hétvégén meglátogatott Blanka nagynéni. Az elején egy kicsit nem tudott mit kezdeni velem, főleg, amikor a napi beprogramozott hasfájásaimat és nyűgölődéseimet kellett hallgassa. Éppen ezért nem is zavarta sokat csendes perceimet, bár nem bántam, hogy néha megnézte mit is csinálok. Egy kevés időre, amíg fürödtem, kineveztem főfényképésznek is. No de a végére egészen belejött, jól bebátródott. Nem félt már ringatni sem.


De a legemlékezetesebb dolog amit vele együtt végigcsináltunk az egy rekordidejű peluscsere volt. Önként jelentkezett a munkára, és bár nehezen, de anyu hagyta, hogy kipróbálja rajtam miként is kell egy egy hónapos csemetét tisztába rakni. A szüleim igazán akkor kezdtek meglepődni, mikor (belső biológiai stopperórájuk szerint ) - zsipsz-zsupsz le a nadrágot, kikapcs bodi, le a pelus, gyors és alapos törlés, fel a pelus, bekapcs body fel a nadrág és a zokni - stílusban semmiperc alatt végzett. A semmiperc körülbelűl annyi idő mint ameddig elolvastátok ezt a mesélést. És azt ne mondjam, hogy még élveztem is.
Summa summárum - titokban - elhatároztuk, hogy ha a forma1-es versenyre nem is, de egy peluscsere versenyre benevezünk.