egy kicsit beteg voltam

Úgy történt, hogy ezelőtt több mint egy héttel nyűgös napom volt. A szüleim még nem tudtak semmit, csak én éreztem, hogy nincs minden rendben. Hétfőn elment apa dolgozni, én anyával maradtam, kettesben, hogy szokjuk egymást. Akkor történt, hogy pár másodpercig rosszul éreztem magam. Egy gyors konzultálás a dokinénivel sem oldotta meg a helyzetet és így egy pár óra múlva miután megint rosszul éreztem magam, sürgősséggel beutaltattunk magunkat a kórházba. És ott voltunk pár napig, egész pontosan csütörtökig. Szerencsém volt, hogy ott volt Plutó a falon és mivel már hallottam róla Zsebibabától (aki a mi falunkon lakik és jó haver) könnyen összebarátkoztam vele is. Anyunak nem volt ilyen könnyű. Ő nem barátkozik már a falonlakókkal. Egy csendes hétvége után, hétfőn felkocsikáztunk Brassóba, és miután körbelátogattuk a várost - apukám szerint az egyirányú utcák miatt - egy doktornéni megvizsgált. Azaz két doktornéni és egy asszisztensnéni, aki egy csomó (egész pontosan 12) kütyüt rakott a fejemre. És képzeljétek, nem vertem ki a biztosítékot. Azok után, hogy még valami ekhó nevezetűvel a fejecskémbe is bekukucskáltak kiderült, hogy nincs semmi bajom. Nem tudom, de biztosan tévednek, mert én zseni vagyok... na de lehet ez nem látszott. A lényeg az, azt mondta a doktornéni, hogy ügyeljen anyu meg apu, hogy ne legyen lázam, mert akkor megint rosszul fogom érezni magam. Nos, így telt el a múlt hét, a hétvége és mintgyárt ennek a hétnek fele, de biztosítok és megnyugodhat mindenki, hogy nincs semmi bajom. Bizonyítékképpen csatoltatok apával egy kis videót, amit a hétvégén készített a tudtom nélkül azzal a kérdéssel, hogy így viselkedik aki beteg? Szép hetet mindenkinek.

korházban

Tegnap, miután kétszer rosszul lettem egy pár másodpercre, az orvosok konzultálásával úgy döntöttünk, hogy anyuval befekszem a kórházba. A háziorvosnéni szerint egy kis mandulagyuszim van, és mire a kórházba értünk kerűlt egy kis láz is. Ma vért szívtak és pisikáltattak, holnapra eredmények lesznek.

könyörtelen élet

ígérjük hamarosan szöveg is lesz.

még jó hogy nincs ikertesóm

Mivel többen jeleztétek, hogy nem voltam elég világos, így ma világosban is bemutattam világraszóló szopizós ujj kereső mutatványomat.

felfedeztem a kezem

Hölgyek urak, mint a fenti film elején is láthatják, felfedeztem a kezem! És hogy lehet azt is szopizni. Jelzem, a bal kezem, anyuékban felmerült a kérdés, hogy akkor balkezes leszek? Na még eldöntöm...
Most látja apa, hogy a filmen nem látszik semmi, de mivel bizonyíték - mondja marad.

a hétvége

Az élet szép. Ha nem, én teszem azzá. Például itt a hétvégén. Pénteken villámkirándulást szerveztünk családilag Szentgyörgyre. Az utazásnál most is hoztam a gyorsan-elalvós formámat, apa és anya arról tanácskozott (mert bár alszom de mindent hallok) hogy ha majd sokat bőgök, beültetnek a kocsiba és megsétáltatnak Erdővidéken. Szoval voltunk nagyinál, ahol újra megeredt a nyelvem. Beszéltem anyuval, nagyival de még a virággal is. Bár az utóbbi nem jelezte örömódákkal, de nagyon élvezte szerény társaságomat. Ezen nyelvbéli felbuzdulásomat meg is örökítette nagyi...

Továbbá gyakoroltam a királyi kegyeket, megengedve nagymamának és nagyapának, hogy tisztába tegyenek. A nap legizgibb pillanata az volt, mikor egyedül alhattam az ágyban, mert anya és apa elment vásárolni. És képzeljétek el, nem sírtam. Cserébe kaptam egy pár cuccos cuccot. Jó üzlet volt, ez tuti...

A pénteki tiszteletkört Matyinál végeztük, ahol Timi, Matyi anyukája, az én nagynénim egy kicsit elaltatott. Bár ez csak anyunak sikerül általában, nem mondom, hogy egy kicsit hagytam magam.

elaltatom Timit

Na de úgy kezdtem, hogy az élet érdekes. Sikerült anyát és apát összeveszíteni. A sztori egyszerű. Pár ponton eltérnek a nevelési megrögzöttségeik (mert ez már az...). Az egyik ilyen téma az én sírásom. Anya szerint ha sírok fel kell venni engem, apa szerint meg ha sírok, akkor nem kell mindenáron felvenni. Igaz, és ezt zárójelben mondom, hogy a hétvégén kitettem magamért ami a keserves sírást illeti, de az egyik pillanatban azon vettem észre magam (sírás közben) hogy hipsz-hopsz, apa belepakol a kiságyba. Igaz anya is ígérgette már többször is, de nem került sor rá. Na usgyi én sem hagytam magam, rázendtettem egy irtó keservesre, de annyira keservesre, hogy a cigányos hegedű se tudta volna jobban. És igen, anyu nem bírta sokáig, és felvett. Én győztem! Igaz egy kicsit berekedve - képzeljétek el sírástól berekedtem - egy kicsit nyúzottan, de megint beigazoltam: a király én vagyok.

Na de minden jó ha vége van, többszöri konzultálás után, anyu reménykedik, hogy elnövöm ezt az extra keservest. Apu marad az elveinél. Később meglátjuk. Addig is szép hetet mindenkinek...

gyorshír

A ma esti fürdőzés előtti méretkezésnél 5 kiló 775 deka voltam.

Anya örömére csatolok egy képet is. Én és az újtsílusú hasonfekvő bökizés.