kitalálom

ha nem akarok még este tízkor aludni...

"Ágjuk le kömödet. Oan pitkot. Mien nadok" (vágjuk le körmödet, olyan piszkos, milyen nagyok)

hakat ladok...

... aki ne értené...

Néha ez a kedvenc zeneszámom. De csak néha. Máskor meg ilaj nyiha (szilaj ló) és tijibiji (csiribiri). Mindez azt mutatja, hogy kezdek beszélni. Mindent mondok és amit még nem tudok, mert nem hallottam, azon nagyon jól tudok nevetni. Ilyen vol például a miniditk (mini-diszk).

Természetesen kiskirály mivoltom most is megmaradt. Ez elsősorban az üzletben nyílvánul meg, ahol: "ide kedembe addon néni lalamit" ez főleg a toki-toki-ra értendő. A minap egy bácsikával - akit max az ablakból ismerek - is elindultam kézenfogva sétálni természetesen "addon lalamit" felkiáltással. És nem tehetek arról, hogy néha - sokak szerint rosszra is - tanítanak. Tudom már az "attamindenit", "atillagát" és "attabétáját".