az első hét itthon

Mint már mondtam, egy rövid utazás után várt miket a meleg szoba és a frissen megvetett ágy. No, aznap még nem, mert egy kicsit nyűgös voltam a változásoktól, a sok hangtól és színtől, de másnaptól már barátságot kötöttem a mackóval, aki mindig ott leselkedik az ágyamnál. Időközben került még egy pajtásom, egy éneklő napocska, aki sokszor énekel szopizás után. 

Első héten sok mindent el kellett tűrjek. Előszőr is meg kellett tanítsam anyukámat és apukámat miként rakjanak rám új pelust. Sajnos nehezen tanulnak, így néha - mikor lassuak vagy éppen elszepletik a munkájukat - megviccelem őket az orruk elé kakálok vagy éppen összepisilek mindent.  Sajnos ezt meg kell tennem, hiszen ez nélkűl soha nem nőnek fel ügyes szülőknek. 

Közben még az is történt, hogy mindenféle családjárás volt errefele, zajongtak egy kicsit amit szeretek, mert mindig rakatok zenét magamnak, csak éppen rosz időben érkeznek. Ettől én nyűgös és sírós kedvű vagyok.

Na de visszatérve az első hétre megpróbáltam nem túlstresszelni szüleimet sokat aludva, álmomban mosolyogva. Lehet hogy ez nem volt egy túl jó húzás részemről, hiszen apukámnak még arra is volt ideje, hogy egy idegesítő dallamra kistehenes nótát költsön számomra. Szerintem is inkább táncoljon...

Megjegyzem, hogy annyira szeretem a friss tejcsikét, hogy az első héten visszahíztam 3770 gramra (3500 ról amivel a korházből kijöttünk).