18 nap

Én győztem. Ezt kijelenthetem így az első 18 nap után.

Történt ugyebár, hogy amikor megszülettem, előszőr anyának utána meg apumnak elmondtam, hogy én vagyok a király és eztán mindenki úgy ugrál ahogy én fújom. Nos elhiszem, nem volt egy könnyű dolog elfogadni és még nehezebb volt betartani. Lássuk miként is valósítottam meg:

Rögtön, ahogy hármasban hazaköltöztünk - jelzem cselből - kiadtam magam "sosemsíroksosemidegesítemszüleimetcsakeszeméskakálok gyerkőcnek. Mikor ők kezdtek ebbe belenyugodni szorítottam egyet a húrkon. Egy kicsi sanyargatás ide, egy kicsi bőgés oda, egy kicsi rendszertelenség amoda és íme eltelt a 18 nap és én győztem.

Anyának már vagy négy napja fáj a feje - jelzem annyit voltunk csak kettesben a korházban. Ő most már teljesen stresszi, néha sír és sokat aggódik.

Apával nem volt ilyen könnyű dolgom, hiszen fejébe vette, hogy a gyerek - azaz én, Dengezik - azért vagyok, hogy egyek, kakáljak és sírjak. De egy jó csellel sikerűlt őt is csapdába csalnom. Előszőr is rendszertelenítettem az életét, egy kicsit megkínoztam a hajnali szopizásaimmal majd mikor neki is hasogatott a feje - a 18-ik napon - kétszer vagy hármszor lepisiltem pelusozás közben és ráadásul este böfizésnél jól lehánytam. No, erre aztán totálisan mindenki kiakadt. 

Summa summárum, én győztem, ezután már biztosan mindenki CSAK rám figyel, CSAK rám gondol és CSAK nekem szolgál.

Igen, igen, mert én vagyok a király!