2009. május 10., vasárnap

a korházban

Még aznap este anyukám szobája mellé kerültem, de nem egészen melléje, hanem sokszor egy üvegfallal választottak el minket. Második naptól eljött látógatóba a családunk apraja nagyja, és mindenki azt találgatta, hogy kire hasonlítok a legjobban. Hogy mindeni elégedett legyen, mindenki kapott egy kis részt belőlem, a homlokamat nagytatám, a szájamat apukám, a szememet anyukám, az ajkamat nagymamám családfája, de elárulom nektek, hogy leginkább magamra hasonlítok igazán.


Mivel anyu nem nagyon szerette, hogy nem lehetek mellette, elhatároztuk, hogy mihamarabb hazamegyünk. És így is nekem lett a legjobb, mert kaptam egy majdnem 12 órás ingyen szolizást a szomszéd szobában. Egyesek azt mondják, hogy besárgultam, pedig csak meg szerettem volna nézni milyen érzés kis kínainak lenni.

Nincsenek megjegyzések: