Mivel anyu nem nagyon szerette, hogy nem lehetek mellette, elhatároztuk, hogy mihamarabb hazamegyünk. És így is nekem lett a legjobb, mert kaptam egy majdnem 12 órás ingyen szolizást a szomszéd szobában. Egyesek azt mondják, hogy besárgultam, pedig csak meg szerettem volna nézni milyen érzés kis kínainak lenni.
2009. május 10., vasárnap
a korházban
Még aznap este anyukám szobája mellé kerültem, de nem egészen melléje, hanem sokszor egy üvegfallal választottak el minket. Második naptól eljött látógatóba a családunk apraja nagyja, és mindenki azt találgatta, hogy kire hasonlítok a legjobban. Hogy mindeni elégedett legyen, mindenki kapott egy kis részt belőlem, a homlokamat nagytatám, a szájamat apukám, a szememet anyukám, az ajkamat nagymamám családfája, de elárulom nektek, hogy leginkább magamra hasonlítok igazán.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése