Történt ugye, hogy tegnap és azelőtt, Bölön napok alkalmával, mivel a zenészek elhatározták, hogy csak nekem zenélnek, nagyon összekavarták a programom. Erre én sem voltam rest, összekavartam a családi programot és vasárnap reggelre a szüleim a sírásomra már azt sem tudták hova ugorgyanak, tisztába tegyenek-e, vetkőztessenek-e, öltöztessenek-e, etessenek-e vagy a fejük melyik tetejére álljanak.
... és ekkor lépett közbe a nagyanyám. A Hegyi. Nos, elárulom nektek, hogy vele nem lehet szórakozni, nem veszi be a cseleimet. Öreg róka, ahogy mondani szokták. És nem volt mit tennem, hallgattam, néztem (bár a nagy szemeim sikere mindig beválik de itt vizet sem vihettem) és végül, sok sok közösen töltött nap után VISSZAKERÜLTEM A KICSI ÁGYBA.
De most, délben kettőkor, a kiságyam rácsai mögött apu ujjaival pötyögtetve kijelentem: a játszámának nincs vége. Félidő van, az eredmény: Dengezik - Hegyi nagymami 0 - 1. De még félidő van!
ui. és most nézzétek meg az arcomat, ugye nem hiszitek, hogy abbahagyom?
... és ekkor lépett közbe a nagyanyám. A Hegyi. Nos, elárulom nektek, hogy vele nem lehet szórakozni, nem veszi be a cseleimet. Öreg róka, ahogy mondani szokták. És nem volt mit tennem, hallgattam, néztem (bár a nagy szemeim sikere mindig beválik de itt vizet sem vihettem) és végül, sok sok közösen töltött nap után VISSZAKERÜLTEM A KICSI ÁGYBA.
De most, délben kettőkor, a kiságyam rácsai mögött apu ujjaival pötyögtetve kijelentem: a játszámának nincs vége. Félidő van, az eredmény: Dengezik - Hegyi nagymami 0 - 1. De még félidő van!
ui. és most nézzétek meg az arcomat, ugye nem hiszitek, hogy abbahagyom?
RSS Feed (xml)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése