nagy utazás

Ez úgy történt, hogy szüléim elhatározták, hogy a pénteki napon - főleg mivel apu már jobbancskán volt - egy kis kirándulással töltik ki. Ugye tudjuk, apu nagy buzgómócsing és mindenképpen kellett nézzünk a Háromszéki Szabadegyetemre. Egy rövid szopizás után, mi is elkaptuk anyuval a megnyitó közepét, de mivel mindenáron bele szerettem volna szólni így elvittek sétálni. a Beszélgetés végén egy gyors csoportkép erejéig még hagytam aput érvényesülni, de rögvest utáni indulás Szentgyörgy Matyi unokatesó koordinátákkal.

Matyi aludt. Aztán én aludtam. Annyira aludtam, hogy az anyukáink is alig tudtak beszélgetni. De történtek mégis érdekes dolgok. Fanni (a nagyobbik - első - unokatestvérem) hirtelen azt hitte, hogy megnőttem és szeretett volna lufidobigálóst játszani velem. Elkeserítettem, mert nekem csak a falon függő színes lámpa jött be. De minden jó, ha vége jó, mire jöttünk volna el mindenki ébren volt, senki sem sírt, így egy pár sztárfotó erejéig hancúrozhattunk Pöttyös Matyival az ágyban. Ez a pöttyös jelző ne tévesszen meg senkit, nem a csúfneve, hanem tényleg pöttyös, mert most lábalt ki a himlőből és a szunyogok is szeretik.



Na de a mai nagy kaland ne ért véget, hiszen még egy helyen tiszteletünket kellett tegyünk: nagymaminál és nagytatinál, és nemcsak azért mert megígértünk, hanem mert a kocsiba beleütött a kánikula és borzasztóan meleg volt. Itt nem készítettünk fényképet, de annál inkább többet csevegtünk a multról, jelenről és jövőről. Jelzem főleg én vittem a beszélgetés fonalát.

Hazafele nem sok esemény történt, pont úgy ahogy arrafele menet sem. Talán azért, mert mikor a pocakban voltam sokat utaztunk, és folyton belealszom a motorzúgásba.