az élet érdekes

Unom már a szürke hétköznapokat. Evés, büfizés, kakilás, nézelődés és alvás... már annyira elegem van. Gondoltam feldobom egy kicsit ezeket a monoton dolgokat és szüleimnek is találok egy kis extra elfoglaltságot. Kitaláltam egy pár érdekes dolgot. Először is cseleztem egy kicsit a szuszogásommal. Á, nem tartottam bent a levegőt, azt minden baba tudja, sőt még a felnőttek is. Azt találtam ki, hogy nem veszek levegőt, jó sokáig. Kíváncsi voltam arra is, hogy meddig bírom. És ezzel nem fejeződik be a performenszem, mert mikor már nem bírom, jó hangosan és hőrgősen nagyot lélegzek, hogy mindenki megilyedjen. És sikerűlt, meg is ilyesztettem, anyukát, nagymamát. És íme színesebb lett a hétköznap. Anyuká már nemcsak az előző felsorolással van elfoglalva 24-et a 24-ből hanem azzal is, hogy nézze mikor szuszogom és mikor nem.
Egy másik csel, amit bevettem az elmult napokban az volt, hogy egy ébredéskor szépen összebökiztem (a felnőttek hányásnak nevezik) az egész kicsiágyat. Megint egy kis adrenalin. De ez nem elég, el is sápadtam mint a falunk. Még egy kis adrenalin. Mindenki megilyedt. Kivétel apukám, aki mintha már tapasztalt volna ilyen helyzetet - a saját bőrén. Na denem vagyok mindig ilyen gonosz. Nehogy már negatív kép maradjon meg bennetek. Bizonyítékképpen itt látható egy fotó, amin a szüleim nagyon szórakoznak. Szopizás közben keszítették. Csak tudnám, hogy miért...



Végezetűl egy jó hír. Hölgyek és urak, nénik és bácsik, csecsemők és gyerekek, örömmel jelenthetem be, hogy letelt a hat hét. És letelt az aggódó szüleim által rendelt karantén, és indulhat a buli. És a sétálás. Kérjek azonban minden engem látni akaró egyedet, hogy előre egyeztessen anyuval meg apuval, hogy mikor szabadok, mert engem ugyan nem zavartok. Sorszám nincs. Ugyanakkor szivesen veszek meghívásokat babazsúrokra, kissebb kirándulásokra, állatnézésre (elsősorban apa miatt a teheneket preferálom, majd ő elmondja miért).