2009. június 21., vasárnap

a program az én vagyok

Senki sem állíthatja azt, hogy az életem nem változatos. Ebben benne van az is, hogy akik éppen velem vannak (elfoglalva) azoknak is az élete változatos. És továbbá változatos azoknak is az élete, akik közvetetten vannak elfoglalva velem, azaz azokkal vannak elfoglalva akik velem vannak elfoglalva. Bonyolódik ugye?

Nézzük a legegyszerűbbet: az életem változatos...

Még mikor kicsike voltam... mert ugy kicsike egyszer mindenki, megörvendeztettem a szüleimet azzal, hogy jól meghatározott időközökben végeztem mindennapi teendőimet. Kétóránként, majd háromóránként ébredtem nappal és négyóránként éjjel, hogy csatlakozhassam anyura táplálkozás okából. És láttam, hogy ez jó. Túl jó. Így változtattam, délelőtt - munkaidőben - kétóránként, délután pihentem és maradt a háromóránkénti csatlakozás. És láttam, hogy ez jó. És megintcsak túl jó. És változtattam. Most nappal két óránként, jelzem óramű pontossággal, kérem azt ami az enyém. És vannak éjjelek is. Itt is változtattam, miután mindenki megszokta a háromórás időszakot, és most csak egy exponenciálisan nönekvő kvantummatematikai függvényben lehetne ábrázolni és kitalálni mikor is szándékszom megébredni és mindenkit felébreszteni.

1 megjegyzés:

Pápai Márti írta...

eszembe jutott az amikor a mi királylányunk csinált ilyen sűrű programot éjjel és nappal...de különösen éjjel. Ez az anaytejes táplálás kellemetlen velejárója.Nálunk 20 hónapig tartott, míg anya kinyiffanni készült, és úgy döntöttek apával, hogy szeretnének kis tesót s bevezetik a tehéntejet.