bácsi viszi a báránykát

Annak ellenére, hogy a szüléim nem hajlandóak bejegyezni a blogba kisebb - nagyobb kópéságaimat, annak ellenére rendíthetetlenül növekszem. Lássunk néhány példát és kezdjük a reggeltől.

Szóval, mikor felkelek, felébresztem anyát (édesanyát, mert anya édes és szoktam simogatni az arcát). Ez az ébresztés egy kicsit katonás. Egy kis szelíd pofozkodás, de végül felébred. Ekkor felébredek és vidám énekkel köszöntöm a nappalt. Kb. így: ná - ná - ná - ná... stb. Néha előfordul, hogy apa is még otthon van és ilyenkor tátáj felkiáltással és diszkrét integető kézmozdulatokkal engedem őt tá- táj-ba

Származási hely: Dengezik

A sok énekléstől éhes leszek és amíg nem kapom meg a reggelimet (melynek nevét nem írom le, mert reklámnak számít) egy folyamatos "pá-pá-pá" jelszóval mindenkit arra késztetek, hogy a hűtőhöz rohanjon és most azonnal hozza. Ezután már csak a délelőtti játszadozás van hátra. De az élet nem csak buli és kacagás, van amikor sepregetek, fát hordok be a kályhához vagy éppen leellenőrzöm, hogy az ebéd elkészítéséhez szükséges mixer (én már csak brümbrümnek hívom) felébredt-e már a szekrényben.

Ezután következik a déli alvásom, mely hol hosszabb, hol rövidebb. Rögtön utána (édes)anyával nekilátunk elkészíteni az ebédemet, magyarul baba-brümbrüm-pápá. És így folyik a nap tovább mindaddig, míg este elalszom, hol ölben, hol ágyban.

Mindazt ami velem történik leírni most nem fogom, csak még pár fontos dolgot megemlítek: meg tudom különböztetni az almát a narancstól és a banántól (az utóbbinak neve ba). Tudom, hogy a szekrényben poharak vannak (poá) és szeretem hívogatni őket. Továbbá tudom, hogy a kutya a bau és a báránykák be. A nénik meg bácsik azok bá-k. Bár szeretek kézen fogva szaladgálni, mégis amikor ölbe kívánkozom pá-val adom ezt mindenki tudtára (apának kevésbé, mert nem nagyon érti mit mondok, ilyenkor megmutatom neki :) ).

ui. Utálom a gumimacit éneket.