2009. december 16., szerda

az élet értelme

Kitaláltam. Az élet értelme az, hogy mindent a szájamba veszek. A szüléim szerint nem ez az élet értelme és ilyen irányú vitás kérdéseinket úgy oldjuk meg, hogy amikor rám szólnak eldobom a cuccot, mintha nem is lett volna nálam.

Továbbá néhány újdonság.

Tanulok járni. Bár apa szerint először mászni illene megtanulni, ezt hanyagoljuk. A tipi-topi már jól megy, csak akkor esem nagyokat (anya tudta nélkül természetesen) amikor elengedem apa kezét. Amúgy nem nagy kunszt ez a járás, csak kell tenni egymás után a lábakat. Már két tempóban is tudom ezt művelni. A lassabb, alaposabb, amikor nincs emelő segítség. A gyorsabb, egyenesebb, amikor őseim egy kicsit segítenek az állítólagos túlsúlyom mozgatásában.

Lassan körbejárom a lehető felnőttkori szakmámat. Jelenleg valami autószerelő vagy bisnicár leszek. Van egy piros autóm, brümbüm a neve, ki is tudom mondani, sőt, azt is tudom, hogy hol hagytam el.

Ha mégsem autószerelő leszek, akkor állatorvos vagy lókupec. Nagy barátságot kötöttem Lindával (ő egy kétszer nagyobb kutya mint én és ugatni is tud, amit felettébb élvezek) és egy fekete kiscicával.

Ma kétszínűt kakiltam. Nagy szó, ti meg tudjátok csinálni? Egyik fele barna volt, gondolom az almától és a keksztől amit délelőtt kaptam, másik zöld, a csirkemelles spenóttól, amit délben falatoztam. A falatozásról csak annyit, hogy naponta - a tejcsin kívül - van három étkezésem, amikor csak én tömöm a pocit. Továbbá van egy tízóraim, amit anyától kapok, amikor ő eszik és van egy öt-hatóraim amit apától kapok amikor ő eszik. Főleg az utolsó mindenféle felnőtt ínyencség. Például ma volt alkalmam megnyalni a fincsimincsi abáltszalonnát. Nagyiknak üzenem, nem kell berezelni, csak egy nyalintás volt. Beccó. Anya látta.

Mára ennyi. Hamarosan lesznek képek is.

UI. hamarosan több fogam lesz mint fülem.

Nincsenek megjegyzések: