a hétvége

Az élet szép. Ha nem, én teszem azzá. Például itt a hétvégén. Pénteken villámkirándulást szerveztünk családilag Szentgyörgyre. Az utazásnál most is hoztam a gyorsan-elalvós formámat, apa és anya arról tanácskozott (mert bár alszom de mindent hallok) hogy ha majd sokat bőgök, beültetnek a kocsiba és megsétáltatnak Erdővidéken. Szoval voltunk nagyinál, ahol újra megeredt a nyelvem. Beszéltem anyuval, nagyival de még a virággal is. Bár az utóbbi nem jelezte örömódákkal, de nagyon élvezte szerény társaságomat. Ezen nyelvbéli felbuzdulásomat meg is örökítette nagyi...

Továbbá gyakoroltam a királyi kegyeket, megengedve nagymamának és nagyapának, hogy tisztába tegyenek. A nap legizgibb pillanata az volt, mikor egyedül alhattam az ágyban, mert anya és apa elment vásárolni. És képzeljétek el, nem sírtam. Cserébe kaptam egy pár cuccos cuccot. Jó üzlet volt, ez tuti...

A pénteki tiszteletkört Matyinál végeztük, ahol Timi, Matyi anyukája, az én nagynénim egy kicsit elaltatott. Bár ez csak anyunak sikerül általában, nem mondom, hogy egy kicsit hagytam magam.

elaltatom Timit

Na de úgy kezdtem, hogy az élet érdekes. Sikerült anyát és apát összeveszíteni. A sztori egyszerű. Pár ponton eltérnek a nevelési megrögzöttségeik (mert ez már az...). Az egyik ilyen téma az én sírásom. Anya szerint ha sírok fel kell venni engem, apa szerint meg ha sírok, akkor nem kell mindenáron felvenni. Igaz, és ezt zárójelben mondom, hogy a hétvégén kitettem magamért ami a keserves sírást illeti, de az egyik pillanatban azon vettem észre magam (sírás közben) hogy hipsz-hopsz, apa belepakol a kiságyba. Igaz anya is ígérgette már többször is, de nem került sor rá. Na usgyi én sem hagytam magam, rázendtettem egy irtó keservesre, de annyira keservesre, hogy a cigányos hegedű se tudta volna jobban. És igen, anyu nem bírta sokáig, és felvett. Én győztem! Igaz egy kicsit berekedve - képzeljétek el sírástól berekedtem - egy kicsit nyúzottan, de megint beigazoltam: a király én vagyok.

Na de minden jó ha vége van, többszöri konzultálás után, anyu reménykedik, hogy elnövöm ezt az extra keservest. Apu marad az elveinél. Később meglátjuk. Addig is szép hetet mindenkinek...