2010. december 1., szerda

apa ne bottand demeket...

apa ne bosszantsd a gyermeket...

Dengezik szopizik (még mindig)
- egy kicsit hagyjuk abba, hogy menjek el fürdeni - mondja anya
mire Dengezik:
- Nem menen ana üdeni (nem megy anya fürdeni), dogodni menen (dolgozni menjen).
- Mit dolgozzon anya?
- Munkát dogoddon (dolgozzon)
Közben kijön a kis csapat a másik szobába, folyik tovább a szopizás...
- Nem ana mennen dogodni, Denden mennen dogodni.
-Hová megy Denden dolgozni?
- Med patakla mélni (megy a patakra mérni).

Származási hely: Dengezik

Így beszél Dengezik, alias Denden. Természetesen a kedvenc szava az, hogy "nem". Néha azt is mondja, hogy jo - és bólogat is melléje de ugyanazt jelenti, mint a nem.

2010. november 10., szerda

kitalálom

ha nem akarok még este tízkor aludni...

"Ágjuk le kömödet. Oan pitkot. Mien nadok" (vágjuk le körmödet, olyan piszkos, milyen nagyok)


2010. november 7., vasárnap

hakat ladok...

... aki ne értené...

Néha ez a kedvenc zeneszámom. De csak néha. Máskor meg ilaj nyiha (szilaj ló) és tijibiji (csiribiri). Mindez azt mutatja, hogy kezdek beszélni. Mindent mondok és amit még nem tudok, mert nem hallottam, azon nagyon jól tudok nevetni. Ilyen vol például a miniditk (mini-diszk).

Természetesen kiskirály mivoltom most is megmaradt. Ez elsősorban az üzletben nyílvánul meg, ahol: "ide kedembe addon néni lalamit" ez főleg a toki-toki-ra értendő. A minap egy bácsikával - akit max az ablakból ismerek - is elindultam kézenfogva sétálni természetesen "addon lalamit" felkiáltással. És nem tehetek arról, hogy néha - sokak szerint rosszra is - tanítanak. Tudom már az "attamindenit", "atillagát" és "attabétáját".

2010. szeptember 30., csütörtök

Mókus lesben Dornavátrán



Valamikor majd érkezik a beígért beszámoló is a nagy utazásaimról, meg a kalandos nyaramról. Addig meg beszéljenek a képek...