A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nap mint nap. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: nap mint nap. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 30., csütörtök

Mókus lesben Dornavátrán



Valamikor majd érkezik a beígért beszámoló is a nagy utazásaimról, meg a kalandos nyaramról. Addig meg beszéljenek a képek...

2009. május 20., szerda

buborékmanók és csukitündérek

Apu azt mondja buborékmanók vannak a hasamban és ha majd kijönnek összeakasztja a bajszát velük. Én nem tudom, hogy igaz-e, de úgy fáj, majdnem két napig nem aludtam úgy sírtam. És sírt velem anyum is. Köszönhetően a világhálónak találtunk valami csodacseppet, valami egyszerű autómárka nevűt (Sab Simplex) amit ha beveszek a nem nyílvános helyen távóznak ezek a kicsiny gonoszságok és így nem is látom apu miként veri ki a fogukat.

Néha a csukitündérek is meglátogatnak, ilyenkor soha nem tudok rendesen szuszogni és szintén sírnom kell.

2009. május 17., vasárnap

BREAKING NEWS

BREAKING NEWS

Ma 23 óra 20 perckor apáék fürdés előtt megmértek és a mérleg 4050 gramnál kiakadt. Ki apu is, hogy két hét alatt fél kilót magamra szedtem annyira, hogy hirtelen megmérte az egykilós cukrot is, nem-e csal a mérleg. 
Nos én elégedett vagyok a súlyommal, a bicepszem is egysze szexibb.


UI. Anyu is elégedett, nagyon elégedett..

18 nap


Én győztem. Ezt kijelenthetem így az első 18 nap után.

Történt ugyebár, hogy amikor megszülettem, előszőr anyának utána meg apumnak elmondtam, hogy én vagyok a király és eztán mindenki úgy ugrál ahogy én fújom. Nos elhiszem, nem volt egy könnyű dolog elfogadni és még nehezebb volt betartani. Lássuk miként is valósítottam meg:


Rögtön, ahogy hármasban hazaköltöztünk - jelzem cselből - kiadtam magam "sosemsíroksosemidegesítemszüleimetcsakeszeméskakálok gyerkőcnek. Mikor ők kezdtek ebbe belenyugodni szorítottam egyet a húrkon. Egy kicsi sanyargatás ide, egy kicsi bőgés oda, egy kicsi rendszertelenség amoda és íme eltelt a 18 nap és én győztem.

Anyának már vagy négy napja fáj a feje - jelzem annyit voltunk csak kettesben a korházban. Ő most már teljesen stresszi, néha sír és sokat aggódik.
Apával nem volt ilyen könnyű dolgom, hiszen fejébe vette, hogy a gyerek - azaz én, Dengezik - azért vagyok, hogy egyek, kakáljak és sírjak. De egy jó csellel sikerűlt őt is csapdába csalnom. Előszőr is rendszertelenítettem az életét, egy kicsit megkínoztam a hajnali szopizásaimmal majd mikor neki is hasogatott a feje - a 18-ik napon - kétszer vagy hármszor lepisiltem pelusozás közben és ráadásul este böfizésnél jól lehánytam. No, erre aztán totálisan mindenki kiakadt. 

Summa summárum, én győztem, ezután már biztosan mindenki CSAK rám figyel, CSAK rám gondol és CSAK nekem szolgál.

Igen, igen, mert én vagyok a király!

2009. május 16., szombat

feladatok

Mindenkinek kiosztottam a feladatokat, megszerveztem az életet. 

Anya kapta a szopiztatást. Gondolom ez érthető, neki van a legfinomabb tejcsije a világon. Továbbá kineveztem főpelenkázónak és főaggódónak. Ez az utóbbit ő kérte magának, és nem lehettem olyan rosz, hogy megtagadjam tőle.
Apu főbökiztetőnek léptettem elő, pelenkázás előkészítőnek, D vitamint csepegtetőnek és hogy anyu ne legyen egyedűl a pelenkázásnál kineveztem még pelenka kuktának. 


Vannak még akik kiszolgálnak minket (engem, hiszen ez egy királyi többes), a két nagymama, akik egy darabig mosnak meg főznek anyunak meg apunak - de csak a nagyobb ételeket, mert reggel és este ők főznek a hütőszekrényből. Szívesen és bizalommal bíztam meg őket mert már jól beváltak anyunál és apunál.
Van még egy különleges feladat: velem aludni. Igen, igen, megengedem néha, hogy a szüleim velem aludjanak a nagy ágyban... mert megérdemlik.