Egy pár napja Dengezik doktorosat játszik. Ma a macska van soron...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. július 2., hétfő
2011. augusztus 5., péntek
2011. április 1., péntek
2010. február 9., kedd
2010. január 5., kedd
2009. december 20., vasárnap
2009. szeptember 24., csütörtök
2009. szeptember 20., vasárnap
2009. augusztus 2., vasárnap
növök... vasárnapi híradás
Rég nem adtam hírt fejlődésemről. Ennek több oka is van. Elsősorban az, hogy lelógok a mérlegről, másodsorban meg, hogy nincs méteresünk ami nekem, babának való lenne, csak apának van valami építő-méterese. Na de mivel már nagyon kíváncsiak lehettek mekkora lettem, így megmérettettem magam a következőképpen. Anya felállt a mérlegre, megmérte magát, majd ölébe vett és ketten is megsúlyozódtunk. A magasságomat meg apa méteresével mértük meg. Mivel a fent említett eszközök nem tudományos-preciziós módszerrel működnek, így sacc/kb tudjuk megmondani méreteimet.
Szóval, ma, augusztus másodikán, három hónapos és négy napos koromban körülbelül hét és fél kiló és hetven centi vagyok.
ui. anyának már fáj a dereka és a háta, vajon mitől?
Szóval, ma, augusztus másodikán, három hónapos és négy napos koromban körülbelül hét és fél kiló és hetven centi vagyok.
ui. anyának már fáj a dereka és a háta, vajon mitől?
2009. július 28., kedd
egy kicsit beteg voltam
Úgy történt, hogy ezelőtt több mint egy héttel nyűgös napom volt. A szüleim még nem tudtak semmit, csak én éreztem, hogy nincs minden rendben. Hétfőn elment apa dolgozni, én anyával maradtam, kettesben, hogy szokjuk egymást. Akkor történt, hogy pár másodpercig rosszul éreztem magam. Egy gyors konzultálás a dokinénivel sem oldotta meg a helyzetet és így egy pár óra múlva miután megint rosszul éreztem magam, sürgősséggel beutaltattunk magunkat a kórházba. És ott voltunk pár napig, egész pontosan csütörtökig. Szerencsém volt, hogy ott volt Plutó a falon és mivel már hallottam róla Zsebibabától (aki a mi falunkon lakik és jó haver) könnyen összebarátkoztam vele is. Anyunak nem volt ilyen könnyű. Ő nem barátkozik már a falonlakókkal. Egy csendes hétvége után, hétfőn felkocsikáztunk Brassóba, és miután körbelátogattuk a várost - apukám szerint az egyirányú utcák miatt - egy doktornéni megvizsgált. Azaz két doktornéni és egy asszisztensnéni, aki egy csomó (egész pontosan 12) kütyüt rakott a fejemre. És képzeljétek, nem vertem ki a biztosítékot. Azok után, hogy még valami ekhó nevezetűvel a fejecskémbe is bekukucskáltak kiderült, hogy nincs semmi bajom. Nem tudom, de biztosan tévednek, mert én zseni vagyok... na de lehet ez nem látszott. A lényeg az, azt mondta a doktornéni, hogy ügyeljen anyu meg apu, hogy ne legyen lázam, mert akkor megint rosszul fogom érezni magam. Nos, így telt el a múlt hét, a hétvége és mintgyárt ennek a hétnek fele, de biztosítok és megnyugodhat mindenki, hogy nincs semmi bajom. Bizonyítékképpen csatoltatok apával egy kis videót, amit a hétvégén készített a tudtom nélkül azzal a kérdéssel, hogy így viselkedik aki beteg? Szép hetet mindenkinek.
2009. július 19., vasárnap
2009. július 8., szerda
felfedeztem a kezem
Hölgyek urak, mint a fenti film elején is láthatják, felfedeztem a kezem! És hogy lehet azt is szopizni. Jelzem, a bal kezem, anyuékban felmerült a kérdés, hogy akkor balkezes leszek? Na még eldöntöm...
Most látja apa, hogy a filmen nem látszik semmi, de mivel bizonyíték - mondja marad.
Most látja apa, hogy a filmen nem látszik semmi, de mivel bizonyíték - mondja marad.
2009. július 5., vasárnap
a hétvége
Az élet szép. Ha nem, én teszem azzá. Például itt a hétvégén. Pénteken villámkirándulást szerveztünk családilag Szentgyörgyre. Az utazásnál most is hoztam a gyorsan-elalvós formámat, apa és anya arról tanácskozott (mert bár alszom de mindent hallok) hogy ha majd sokat bőgök, beültetnek a kocsiba és megsétáltatnak Erdővidéken. Szoval voltunk nagyinál, ahol újra megeredt a nyelvem. Beszéltem anyuval, nagyival de még a virággal is. Bár az utóbbi nem jelezte örömódákkal, de nagyon élvezte szerény társaságomat. Ezen nyelvbéli felbuzdulásomat meg is örökítette nagyi...
Továbbá gyakoroltam a királyi kegyeket, megengedve nagymamának és nagyapának, hogy tisztába tegyenek. A nap legizgibb pillanata az volt, mikor egyedül alhattam az ágyban, mert anya és apa elment vásárolni. És képzeljétek el, nem sírtam. Cserébe kaptam egy pár cuccos cuccot. Jó üzlet volt, ez tuti...
A pénteki tiszteletkört Matyinál végeztük, ahol Timi, Matyi anyukája, az én nagynénim egy kicsit elaltatott. Bár ez csak anyunak sikerül általában, nem mondom, hogy egy kicsit hagytam magam.
Na de úgy kezdtem, hogy az élet érdekes. Sikerült anyát és apát összeveszíteni. A sztori egyszerű. Pár ponton eltérnek a nevelési megrögzöttségeik (mert ez már az...). Az egyik ilyen téma az én sírásom. Anya szerint ha sírok fel kell venni engem, apa szerint meg ha sírok, akkor nem kell mindenáron felvenni. Igaz, és ezt zárójelben mondom, hogy a hétvégén kitettem magamért ami a keserves sírást illeti, de az egyik pillanatban azon vettem észre magam (sírás közben) hogy hipsz-hopsz, apa belepakol a kiságyba. Igaz anya is ígérgette már többször is, de nem került sor rá. Na usgyi én sem hagytam magam, rázendtettem egy irtó keservesre, de annyira keservesre, hogy a cigányos hegedű se tudta volna jobban. És igen, anyu nem bírta sokáig, és felvett. Én győztem! Igaz egy kicsit berekedve - képzeljétek el sírástól berekedtem - egy kicsit nyúzottan, de megint beigazoltam: a király én vagyok.
Na de minden jó ha vége van, többszöri konzultálás után, anyu reménykedik, hogy elnövöm ezt az extra keservest. Apu marad az elveinél. Később meglátjuk. Addig is szép hetet mindenkinek...
Na de úgy kezdtem, hogy az élet érdekes. Sikerült anyát és apát összeveszíteni. A sztori egyszerű. Pár ponton eltérnek a nevelési megrögzöttségeik (mert ez már az...). Az egyik ilyen téma az én sírásom. Anya szerint ha sírok fel kell venni engem, apa szerint meg ha sírok, akkor nem kell mindenáron felvenni. Igaz, és ezt zárójelben mondom, hogy a hétvégén kitettem magamért ami a keserves sírást illeti, de az egyik pillanatban azon vettem észre magam (sírás közben) hogy hipsz-hopsz, apa belepakol a kiságyba. Igaz anya is ígérgette már többször is, de nem került sor rá. Na usgyi én sem hagytam magam, rázendtettem egy irtó keservesre, de annyira keservesre, hogy a cigányos hegedű se tudta volna jobban. És igen, anyu nem bírta sokáig, és felvett. Én győztem! Igaz egy kicsit berekedve - képzeljétek el sírástól berekedtem - egy kicsit nyúzottan, de megint beigazoltam: a király én vagyok.
Na de minden jó ha vége van, többszöri konzultálás után, anyu reménykedik, hogy elnövöm ezt az extra keservest. Apu marad az elveinél. Később meglátjuk. Addig is szép hetet mindenkinek...
2009. június 28., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

