követem a divatot

az élet érdekes

Unom már a szürke hétköznapokat. Evés, büfizés, kakilás, nézelődés és alvás... már annyira elegem van. Gondoltam feldobom egy kicsit ezeket a monoton dolgokat és szüleimnek is találok egy kis extra elfoglaltságot. Kitaláltam egy pár érdekes dolgot. Először is cseleztem egy kicsit a szuszogásommal. Á, nem tartottam bent a levegőt, azt minden baba tudja, sőt még a felnőttek is. Azt találtam ki, hogy nem veszek levegőt, jó sokáig. Kíváncsi voltam arra is, hogy meddig bírom. És ezzel nem fejeződik be a performenszem, mert mikor már nem bírom, jó hangosan és hőrgősen nagyot lélegzek, hogy mindenki megilyedjen. És sikerűlt, meg is ilyesztettem, anyukát, nagymamát. És íme színesebb lett a hétköznap. Anyuká már nemcsak az előző felsorolással van elfoglalva 24-et a 24-ből hanem azzal is, hogy nézze mikor szuszogom és mikor nem.
Egy másik csel, amit bevettem az elmult napokban az volt, hogy egy ébredéskor szépen összebökiztem (a felnőttek hányásnak nevezik) az egész kicsiágyat. Megint egy kis adrenalin. De ez nem elég, el is sápadtam mint a falunk. Még egy kis adrenalin. Mindenki megilyedt. Kivétel apukám, aki mintha már tapasztalt volna ilyen helyzetet - a saját bőrén. Na denem vagyok mindig ilyen gonosz. Nehogy már negatív kép maradjon meg bennetek. Bizonyítékképpen itt látható egy fotó, amin a szüleim nagyon szórakoznak. Szopizás közben keszítették. Csak tudnám, hogy miért...



Végezetűl egy jó hír. Hölgyek és urak, nénik és bácsik, csecsemők és gyerekek, örömmel jelenthetem be, hogy letelt a hat hét. És letelt az aggódó szüleim által rendelt karantén, és indulhat a buli. És a sétálás. Kérjek azonban minden engem látni akaró egyedet, hogy előre egyeztessen anyuval meg apuval, hogy mikor szabadok, mert engem ugyan nem zavartok. Sorszám nincs. Ugyanakkor szivesen veszek meghívásokat babazsúrokra, kissebb kirándulásokra, állatnézésre (elsősorban apa miatt a teheneket preferálom, majd ő elmondja miért).

esetem a hordozókendővel

Mikor még pocaklakó voltam, apa unszolására, a szüleim elhatározták, hogy miután megszületek hordozókendőbe fognak majd szállítani engem. Ennek több oka is volt: mert frankó, divatos egyrészt, másrészt mert olyan járdák és utak vannak, hogy össze-vissza rázna. Kaptunk is egy szép kék kendőt ajándékba Lujza nagy-nagynénitől ami elég nagynak tűnt ahhoz, hogy majd sétálhassak benne.
Mikor már nagyobbacska lettem (három és fél kiló) gondolták itt az ideje, hogy szabaddá tegyék a kezeiket. Elővették hirtelen a hordozókendőt, megnézték a hozzá járó DVD-t megkötötték az első legegyszerűbbnek tűnő lehetőséget és... akkor kezdődtek a gondok. És a gondok folytatódtak a második, a harmadik és a nemtudomhányadik próbálkozásnál. Nos, azóta sem tudjuk, hogy mi a gond: ők kötik-e rosszul, kicsike-e a kendő maga vagy én nem szeretem, de furcsa módon mikor néha néha kipróbáljuk, anyunak meg apunak ezer keze lesz mellyel kiszabadítanak a rongyok közül.
Szóval summa summárum, bár van hordozókendőm, még mindig apa és anya kezei között kell utazzak. De megígérem, nem adjuk fel, ha másnak sikerűlt nekünk és sikerűlni fog. Uff, Dengezik a király.



Mint említettem még mindig a szüleim között utazom, bizonyítékképpen küldök egy képet a tegnapi sétálásomról.

ööö... anya,hol vagy?

kérlek, csak semmi nyilvánosság, ma nem a fotogén ruhámban vagyok...

a zsipsz - zsupsz nagynéni látogatása

A hétvégén meglátogatott Blanka nagynéni. Az elején egy kicsit nem tudott mit kezdeni velem, főleg, amikor a napi beprogramozott hasfájásaimat és nyűgölődéseimet kellett hallgassa. Éppen ezért nem is zavarta sokat csendes perceimet, bár nem bántam, hogy néha megnézte mit is csinálok. Egy kevés időre, amíg fürödtem, kineveztem főfényképésznek is. No de a végére egészen belejött, jól bebátródott. Nem félt már ringatni sem.


De a legemlékezetesebb dolog amit vele együtt végigcsináltunk az egy rekordidejű peluscsere volt. Önként jelentkezett a munkára, és bár nehezen, de anyu hagyta, hogy kipróbálja rajtam miként is kell egy egy hónapos csemetét tisztába rakni. A szüleim igazán akkor kezdtek meglepődni, mikor (belső biológiai stopperórájuk szerint ) - zsipsz-zsupsz le a nadrágot, kikapcs bodi, le a pelus, gyors és alapos törlés, fel a pelus, bekapcs body fel a nadrág és a zokni - stílusban semmiperc alatt végzett. A semmiperc körülbelűl annyi idő mint ameddig elolvastátok ezt a mesélést. És azt ne mondjam, hogy még élveztem is.
Summa summárum - titokban - elhatároztuk, hogy ha a forma1-es versenyre nem is, de egy peluscsere versenyre benevezünk.