fürdőzés

Igen, nap mint nap kell neveljem a szüleimet, nehéz feladatom van de vállalnom kell. Igen, mint például a fürdésnél.

Volt tudniillik egy béta (próba) verzió. Nemsokkal, hogy hazaértem, gondolták megfürdetnek. Sajnos megilletődöttségünkben annyit kapkodtak, hogy az csak nagy jóindulattal volt nevezhető fürdőzésnek.

Amugy szeretem a lubickolást, lehet hogy felnőtt koromban úszóbajnok leszek. Természetesen ha minden rendben megy, apukám megmelegíti előtte a kezét és anyukám sem ilyed meg. 

az első hét itthon

Mint már mondtam, egy rövid utazás után várt miket a meleg szoba és a frissen megvetett ágy. No, aznap még nem, mert egy kicsit nyűgös voltam a változásoktól, a sok hangtól és színtől, de másnaptól már barátságot kötöttem a mackóval, aki mindig ott leselkedik az ágyamnál. Időközben került még egy pajtásom, egy éneklő napocska, aki sokszor énekel szopizás után. 

Első héten sok mindent el kellett tűrjek. Előszőr is meg kellett tanítsam anyukámat és apukámat miként rakjanak rám új pelust. Sajnos nehezen tanulnak, így néha - mikor lassuak vagy éppen elszepletik a munkájukat - megviccelem őket az orruk elé kakálok vagy éppen összepisilek mindent.  Sajnos ezt meg kell tennem, hiszen ez nélkűl soha nem nőnek fel ügyes szülőknek. 

Közben még az is történt, hogy mindenféle családjárás volt errefele, zajongtak egy kicsit amit szeretek, mert mindig rakatok zenét magamnak, csak éppen rosz időben érkeznek. Ettől én nyűgös és sírós kedvű vagyok.

Na de visszatérve az első hétre megpróbáltam nem túlstresszelni szüleimet sokat aludva, álmomban mosolyogva. Lehet hogy ez nem volt egy túl jó húzás részemről, hiszen apukámnak még arra is volt ideje, hogy egy idegesítő dallamra kistehenes nótát költsön számomra. Szerintem is inkább táncoljon...

Megjegyzem, hogy annyira szeretem a friss tejcsikét, hogy az első héten visszahíztam 3770 gramra (3500 ról amivel a korházből kijöttünk).

hazafelé

És eljött végre eljött a vasárnap, amikor gy kicsit megilyesztette anyut a csúnya doktorbácsi aki azt mondta hogy nem jöhetünk el a korházból. Na de minden jó ha vége van, nem sokkal a déli szopizés után anyuka, apuka és Klári nagymama elindultunk haza a piros autónkkal. Az útból nem emlékszem sokra, mert végigaludtam, mint ezelőtt anya pocakjában. Itthon már várt Ani nagymama jó meleggel és nagy szeretettel. Gondoltam, hogy ha már így hármasban vagyunk megilyesztem egy kicsit a szüleimet, és hogy szokjanak hozzá, hogy itt ln vagyok a király egész nap nyűgösnek tetettem magam. Igazából nagyon örvendtem, hogy itthon vagyok, ez látszott is a megevett tejcsiadagomon.

a korházban

Még aznap este anyukám szobája mellé kerültem, de nem egészen melléje, hanem sokszor egy üvegfallal választottak el minket. Második naptól eljött látógatóba a családunk apraja nagyja, és mindenki azt találgatta, hogy kire hasonlítok a legjobban. Hogy mindeni elégedett legyen, mindenki kapott egy kis részt belőlem, a homlokamat nagytatám, a szájamat apukám, a szememet anyukám, az ajkamat nagymamám családfája, de elárulom nektek, hogy leginkább magamra hasonlítok igazán.

Mivel anyu nem nagyon szerette, hogy nem lehetek mellette, elhatároztuk, hogy mihamarabb hazamegyünk. És így is nekem lett a legjobb, mert kaptam egy majdnem 12 órás ingyen szolizást a szomszéd szobában. Egyesek azt mondják, hogy besárgultam, pedig csak meg szerettem volna nézni milyen érzés kis kínainak lenni.

megszülettünk

Kezdjük az elején.

Szerdán anyuval 11-re felmentünk a korházba, akkor még anyu ment mert én a pocijában voltam. A dokinéni - Ruszi Csilla - mikor meglátta hogy milyen kis akaratos vagyok és mindenképp ma szeretnék megszületni rögtön beküldött a szűlőszobába ahol nemsokára rá megszülettem. Anyukám szerint még meg sem születtem teljesen, már felordítottam az egész helyet, bepótolva mindazon hangokat amiket ő nem akart megtenni, mert elhatározta, hogy csendes szűlés lesz. Egy kis - most már szemtől szembeni - ismerkedés után gyorsan lemértek, megadták az első megérdemelt tízesemet és elvittek valahova, nem tudom hova. 

                                  

Anyukámat ezért csak egy pár óra múlva láthattam, amikor kaptan fincsi tejcsit. Legalább is próbálkoztunk mindketten.