Dengezik blogja... egyelőre a szülei írásában

takny

2012-02-11T10:14:00.001+02:00

Fekszünk Dengezikkel az ágyon, nézi az orrom. Egyszer azt kérdi:

- Mi van az orrodban? Takny? Vagy valami más?
- Takny.
- Hodom a debkendőt, én megtörlom.

Dengezik táncol

2011-11-30T16:33:00.001+02:00

de a nyuszi etel...

2011-08-05T20:36:00.001+03:00

a nyuszik a barátaink...

2011-08-05T20:32:00.003+03:00

egy kis kirándulás

2011-04-03T21:18:00.002+03:00

apa ne vitatkozz velem!

2011-04-01T20:46:00.002+03:00

Dengezik

2011-03-27T10:19:00.000+03:00

megjött az angyal

2010-12-24T22:10:00.000+02:00

apa ne bottand demeket...

2010-12-01T22:09:00.002+02:00

apa ne bosszantsd a gyermeket...

Dengezik szopizik (még mindig)

- egy kicsit hagyjuk abba, hogy menjek el fürdeni - mondja anya

mire Dengezik:

- Nem menen ana üdeni (nem megy anya fürdeni), dogodni menen (dolgozni menjen).

- Mit dolgozzon anya?

- Munkát dogoddon (dolgozzon)

Közben kijön a kis csapat a másik szobába, folyik tovább a szopizás...

- Nem ana mennen dogodni, Denden mennen dogodni.

-Hová megy Denden dolgozni?

- Med patakla mélni (megy a patakra mérni).

Származási hely: Dengezik

Így beszél Dengezik, alias Denden. Természetesen a kedvenc szava az, hogy "nem". Néha azt is mondja, hogy jo - és bólogat is melléje de ugyanazt jelenti, mint a nem.

kitalálom

2010-11-10T22:45:00.002+02:00

ha nem akarok még este tízkor aludni...

"Ágjuk le kömödet. Oan pitkot. Mien nadok" (vágjuk le körmödet, olyan piszkos, milyen nagyok)

hakat ladok...

2010-11-07T13:46:00.003+02:00

... aki ne értené...

Néha ez a kedvenc zeneszámom. De csak néha. Máskor meg ilaj nyiha (szilaj ló) és tijibiji (csiribiri). Mindez azt mutatja, hogy kezdek beszélni. Mindent mondok és amit még nem tudok, mert nem hallottam, azon nagyon jól tudok nevetni. Ilyen vol például a miniditk (mini-diszk).

Természetesen kiskirály mivoltom most is megmaradt. Ez elsősorban az üzletben nyílvánul meg, ahol: "ide kedembe addon néni lalamit" ez főleg a toki-toki-ra értendő. A minap egy bácsikával - akit max az ablakból ismerek - is elindultam kézenfogva sétálni természetesen "addon lalamit" felkiáltással. És nem tehetek arról, hogy néha - sokak szerint rosszra is - tanítanak. Tudom már az "attamindenit", "atillagát" és "attabétáját".

Mókus lesben Dornavátrán

2010-09-30T14:16:00.002+03:00

Valamikor majd érkezik a beígért beszámoló is a nagy utazásaimról, meg a kalandos nyaramról. Addig meg beszéljenek a képek...

2010-09-12T17:18:00.000+03:00

Üdvözlet Vama Veche-ről

az elso mondat

2010-09-11T18:44:00.003+03:00

Ma reggel kimondtam az első mondatomat:

"Hoa ment Namona"

. Ki az a Namona? Majd küldök képet...

Addig is...lazulok...

Származási hely: tenger 2010

2010-09-09T20:38:00.000+03:00

2010-09-05T15:48:00.000+03:00

Szavak

2010-08-23T15:25:00.003+03:00

Amíg anya beszámolója elkészül, röviden egy pár szót...

A ló az lo vagy nyihá.
A túrós puliszka az "tupu".
Léni lovacska az "lé".
A tehén az "mu".
Az autó az (még mindig) "brümbrüm".
A kulcs az "kiku".
A torta (főleg ha homokból van) "tota".
A szendvich (reggelire) "endo".
A víz az "diz".
A melltartó és a hálóing az "tititato".

... és végül Gá Denden-nek hívnak

buff

2010-04-19T10:59:00.002+03:00

Amikor vágták a fákat és az ágak "buff" felkiáltással a földre estek nem gondoltam volna, hogy majd magamra is elmondhatom ezt a szót. Történt tehát, egy nap, amikor (édes)anyához siettem - körülbelűl olyan iramban, hogy (édes)apa nem bírt utánam szaladni, egyszer csak buff, annak rendje és módja szerint hasra vágtam magam. A meglepetéstől-e vagy tudván, hogy utólag meglátszik majd az orromon, nagy ricsajt csaptam, mindezt természetesen szülém ölében.

Származási hely: Dengezik

Na de ez volt a legnagyobb baleset a hétvégén, ha leszámítjuk azt, hogy kinti sétálásom alatt beleléptem egy nagy lyukba, ami miatt rákényszerültem lerakni a pelusos felem a földre. Továbbá kiderítettem, hogy a virágok szépek, de a méhecskék még szebbek. Bár nem értem miért szabad kint virágot tépni, amikor bent tilos. Továbbá azt sem, hogy miért nem szabad a méhecskével barátkozni. Harmadsorban azt sem értem, hogy miért dobják el a földbe a pityókát, amik az megenni való (annyit megsúgok, hogy amit nekem adtak nem dobtam bele, megtartottam magamnak).

Származási hely: Dengezik

A hétvégén tökéletesítettem tudásomat a következők terén: meg tudom mutatni, hogy hány éves vagyok és nagyjából ki tudom mondani a nevem. Gáde. De mindezeket csak akkor tesze mmikor kedvem van. A többit is - hogy mutogassam mekkorára növök, vagy hogy elmondjam hogy csinál a kutya meg a bárány - amúgy.

bácsi viszi a báránykát

2010-04-14T13:05:00.005+03:00

Annak ellenére, hogy a szüléim nem hajlandóak bejegyezni a blogba kisebb - nagyobb kópéságaimat, annak ellenére rendíthetetlenül növekszem. Lássunk néhány példát és kezdjük a reggeltől.

Szóval, mikor felkelek, felébresztem anyát (édesanyát, mert anya édes és szoktam simogatni az arcát). Ez az ébresztés egy kicsit katonás. Egy kis szelíd pofozkodás, de végül felébred. Ekkor felébredek és vidám énekkel köszöntöm a nappalt. Kb. így: ná - ná - ná - ná... stb. Néha előfordul, hogy apa is még otthon van és ilyenkor tátáj felkiáltással és diszkrét integető kézmozdulatokkal engedem őt tá- táj-ba

Származási hely: Dengezik

A sok énekléstől éhes leszek és amíg nem kapom meg a reggelimet (melynek nevét nem írom le, mert reklámnak számít) egy folyamatos "pá-pá-pá" jelszóval mindenkit arra késztetek, hogy a hűtőhöz rohanjon és most azonnal hozza. Ezután már csak a délelőtti játszadozás van hátra. De az élet nem csak buli és kacagás, van amikor sepregetek, fát hordok be a kályhához vagy éppen leellenőrzöm, hogy az ebéd elkészítéséhez szükséges mixer (én már csak brümbrümnek hívom) felébredt-e már a szekrényben.

Ezután következik a déli alvásom, mely hol hosszabb, hol rövidebb. Rögtön utána (édes)anyával nekilátunk elkészíteni az ebédemet, magyarul baba-brümbrüm-pápá. És így folyik a nap tovább mindaddig, míg este elalszom, hol ölben, hol ágyban.

Mindazt ami velem történik leírni most nem fogom, csak még pár fontos dolgot megemlítek: meg tudom különböztetni az almát a narancstól és a banántól (az utóbbinak neve ba). Tudom, hogy a szekrényben poharak vannak (poá) és szeretem hívogatni őket. Továbbá tudom, hogy a kutya a bau és a báránykák be. A nénik meg bácsik azok bá-k. Bár szeretek kézen fogva szaladgálni, mégis amikor ölbe kívánkozom pá-val adom ezt mindenki tudtára (apának kevésbé, mert nem nagyon érti mit mondok, ilyenkor megmutatom neki :) ).

ui. Utálom a gumimacit éneket.

Képek :D

2010-03-20T18:30:00.003+02:00

íííííííííííí

az új alvótársam

2010-02-20T12:05:00.000+02:00

Származási hely: Dengezik

szenzáció

2010-02-15T19:15:00.001+02:00

Mielőtt elolvasná, kérünk mindenkit ne próbálja ki otthon, csak szülői felügyelettel...

Képzeljétek, álltam egyedül több mint egy fél percet, úgy hogy nem kapaszkodtam semmiben. Közben fáj a fogam, azaz ahol annak ki kell jönnie...

mert fürödni élvezet

2010-02-09T10:35:00.003+02:00

vendégeink voltak

2010-02-01T22:23:00.000+02:00

Származási hely: Dengezik

kibeszélő Dengezik napok

2010-01-31T23:11:00.002+02:00

Ez nem valami különleges rendezvény. Egyszerűen csak nem engedek senkit sem szóhoz jutni. Vége már a brümbümek, most már összefüggő mondatokat is el tudok mondani. Igaz a szülém egy kukkot sem értenek belőle, de ha én megtanultam beszélni és visítozni, ők vegyenek idegen nyelvleckéket. Sajnos a fenekemet tovább is szúrja a láthatatlan valami. Éppen ezért csak akkor vagyok hajlandó csevegni ha ölben vagyok vagy ha megyek. Igen, igen, megyek. Nem vicc. Két saját lábamon, ideiglenes támasznak használva édesanyám vagy édesapám ujjait Vagy bárki másét aki képes lépést tartani velem. Továbbá arra is rájöttem, hogy az az étel amit a szüleim esznek sokkal finomabb mint amit én eddig kaptam. Például: nem fincsi a banán megtörve, csak harapva, ahogy apa eszi. Bár a várva várt felső két fogam még alattomosan lapul valahol, harapni elsőrendűen tudok.

Származási hely: Dengezik

Még mi történt az idő alatt, hogy nem írattam a blogra? Rájöttem, hogy fő a kényelem. Legyen ez babakocsi, ahova fel tudom rakni a lábam mint az urak, vagy kisautó (igazából a fakockáim tartója) - melybe beleülve huzattatni tudom magam.

Származási hely: Dengezik

Na mára ennyi.

2010-01-05T10:03:00.003+02:00

2009-12-27T12:54:00.001+02:00

Származási hely: Dengezik

Még több karácsonyi kép itt

2009-12-20T20:44:00.001+02:00

2009-12-17T00:57:00.001+02:00

Származási hely: Dengezik

az élet értelme

2009-12-16T21:51:00.005+02:00

Kitaláltam. Az élet értelme az, hogy mindent a szájamba veszek. A szüléim szerint nem ez az élet értelme és ilyen irányú vitás kérdéseinket úgy oldjuk meg, hogy amikor rám szólnak eldobom a cuccot, mintha nem is lett volna nálam.

Továbbá néhány újdonság.

Tanulok járni. Bár apa szerint először mászni illene megtanulni, ezt hanyagoljuk. A tipi-topi már jól megy, csak akkor esem nagyokat (anya tudta nélkül természetesen) amikor elengedem apa kezét. Amúgy nem nagy kunszt ez a járás, csak kell tenni egymás után a lábakat. Már két tempóban is tudom ezt művelni. A lassabb, alaposabb, amikor nincs emelő segítség. A gyorsabb, egyenesebb, amikor őseim egy kicsit segítenek az állítólagos túlsúlyom mozgatásában.

Lassan körbejárom a lehető felnőttkori szakmámat. Jelenleg valami autószerelő vagy bisnicár leszek. Van egy piros autóm, brümbüm a neve, ki is tudom mondani, sőt, azt is tudom, hogy hol hagytam el.

Ha mégsem autószerelő leszek, akkor állatorvos vagy lókupec. Nagy barátságot kötöttem Lindával (ő egy kétszer nagyobb kutya mint én és ugatni is tud, amit felettébb élvezek) és egy fekete kiscicával.

Ma kétszínűt kakiltam. Nagy szó, ti meg tudjátok csinálni? Egyik fele barna volt, gondolom az almától és a keksztől amit délelőtt kaptam, másik zöld, a csirkemelles spenóttól, amit délben falatoztam. A falatozásról csak annyit, hogy naponta - a tejcsin kívül - van három étkezésem, amikor csak én tömöm a pocit. Továbbá van egy tízóraim, amit anyától kapok, amikor ő eszik és van egy öt-hatóraim amit apától kapok amikor ő eszik. Főleg az utolsó mindenféle felnőtt ínyencség. Például ma volt alkalmam megnyalni a fincsimincsi abáltszalonnát. Nagyiknak üzenem, nem kell berezelni, csak egy nyalintás volt. Beccó. Anya látta.

Mára ennyi. Hamarosan lesznek képek is.

UI. hamarosan több fogam lesz mint fülem.

beszámoló

2009-11-13T07:41:00.005+02:00

Már van annak egy jó ideje, hogy nem írtunk blogot. De hadd folytassuk egy rövid fejlődési beszámolóval.

Képzeljétek tudok ülni. Ez már csak azért is kellemesebb mit a fekvés (amit továbbra sem nagyon csípek) mert mindent láthatok.

Származási hely: Dengezik

Természetesen, bár elég hosszú ideig elüldögélek szép csendben a kedvenc játékommal (ami egy vitaminos doboz), mégis a legjobb akkor ha valakinek az ölében lehetek. És még jobb, ha az a valaki járkál fel alá.
Kópéságom a szüleim szerint híres a környéken, bár nem értem miért olyan nagy szám ez. Az a baj, hogy kis okos vagyok. Mesélek egy példát: ugye én mindent be szeretnék falni. Nemcsak azért mert ízlelőbimbóim fejlettsége átlagon felüli, hanem mert úgy érdekes ha minden érzékszervemmel letapogatom (többször is). Szóval tekintettel arra, hogy vannak dolgok amiket nem szabad nekem befalni, mint például a papír, szüleim kitalálták, hogy ha cumit raknak a szájamba nem tudom megtenni ezt a számukra borzalmas dolgot. És igen, egy macska - egér játék ez. Én kitaláltam, hogy ha kiköpöm a cumit - lehetőleg jó messzire, hogy időt nyerjek - akkor amíg a szüleim a dugó visszahozásával és tisztításával vannak elfoglalva, én nyugisan ízlelhetek.
Aproppó ízlelőbimbók. Rákényszerítettek az emberi kajára. Az alma az finom, már rég eszem, növelve az adagot, és a narancslé meg még finomabb. Ezek meg elmennek. De gondolták édes őseim, hogy minden földben-termő gezemüzét meg lehet etetni velem. Próbálkoztak a murokkal, de mivel nem hiszek benne, hogy az emberfia megtanul fütyülni tőle, ezért készségesen visszautasítottam. Ugyanez a helyzet a krumplival is (felénk pityóka). Vannak emberek, akiknek izzad a lábuk tőle. Én nem tudom, nekem mi bajom lehet, de fő az elővigyázatosság. Szóval pityókaevésnél fintorpofi-képalkotó be, massza szájon ki... Lehetőleg némi burrogással egybekötve. Elég hosszú idő kellett elteljen, hogy megértessem a szüleimmel. Ami a föld alatt terem az nem jó. Vagy fán termőt adnak, vagy olyat aminek legalább egy lába van. De sikerrel jártam és rájöttem, nem is olyan rossz a csürkemell pityókával és egy kis lével.

Származási hely: Dengezik

Na de ne ragadjunk le a részleteknél. Megtanultam két dolgot. A lábam az enyém (bár ezt már rég kapisgálom) és nincs is olyan messze a számtól. Bár ezt nem szeretem reklámozni, mégis, ha már sikerült lencsevégre venni, megmutatom nektek

Mostanában elég mozgékony vagyok, annak ellenére, hogy mindenki túlsúlyosnak mond. Zárójelben nem hiszem, hogy sok a tíz kiló egy hat és fél hónapos és sokcentis babának. Tehát. Mutatok egy képet. Ez volt az utolsó alkalom, amikor biztonságban hittek a ülőkémben. Következőkor kimásztam. Természetesen szülői felügyelettel.

Származási hely: Dengezik

Ezt azért kell hangsúlyozni, mert néha apával szoktunk akrobatamutatványokat művelni. Néha anya nem is látja, de jobb is neki így, mert a szivinfraktus vagy micsoda környékezi.
Visszatérve a mozgékonyságra, ha hamarabb elkezdtük volna az edzést, akkor már járnék, hiszen anya ölében ki tudom rugni magam és egyszer már lábujjhegyen is jártam. (Nem kell megijedni, nem jártatjuk még Dengeziket... ezt anya diktálta a rokonok megnyugtatása végett). Apának szilárd meggyőződése, hogy nem is fogok megtanulni mászni. A válaszom DE! Nézzétek csak...

Na de a nagy hír amivel így végezetül szolgálhatok, és ennek mindenki örül egy picit, az az, hogy kijöttek a fogaim. Igaz csak kettő, és alul, de tény mi tény, hogy kocog a kanál. Szóval apa szerint jöhet a flékeny, anya szerint még várni kell. Mindenképp azért előnyös ez a tény, mert kevesebbet folyik a nyálam, és kevésbé vagyok nyűgös.

Azt hiszem, ez egy elég tartalmas beszámoló volt, és ha apa megint ilyen lusta lesz int eddig akkor belesikítok a fülébe.

ui. bár szöveg nem készült az elmúlt időben de kép és film igen. Megtekinthető itt (a képek) és itt (a filmek).

grippa és egyebek

2009-10-05T23:13:00.002+03:00

Sokat nem tudok mondani. Már csak azért sem, mert egy párnapos grippa és láz után még mindig be van dugulva az orrom. Természetesen ez nem megy a jókedvem róvására, de borzasztóan idegesítő, ha szopizás közben nem kapok levegőt. Bár ha jól meggondolom, akkor lehet hogy ez is az oka annak, hogy kacagás közben mindig elkezdek csuklani. Nem tudom. Sok minden nem történt. Nem voltunk sehol, néztük a gyerekeket iskolába menni, játszodtunk sokat, egy párszor meglátogatott a dokinéni akivel már jó haverságot is kötöttem. Na remálem mihamarabb kitakarodnak a piszukák az orromból és újra élvezhetem az őszi levegőt és a sárguló faleveleket.

Származási hely: Dengezik

hangulatok

2009-09-28T11:10:00.003+03:00

ilyen vagyok amikor...

Származási hely: Dengezik

...figyelek...

Származási hely: Dengezik

...amikor nem veszem be a dumát...

Származási hely: Dengezik

...amikor nagyon szeretnék valamit...

Származási hely: Dengezik

...amikor nem hagyják, hogy nyugisan telefonáljak...

Származási hely: Dengezik

...amikor mindenki kell sajnáljon...

Származási hely: Dengezik

...amikor izgulok valamiért...

Származási hely: Dengezik

...amikor elhatározom, hogy megeszem a fényképezőgépet is.

Dengezik almát eszik

2009-09-24T13:39:00.001+03:00

2009-09-23T23:41:00.001+03:00

ma este egy kicsit lázas voltam

(és így néztem ki a keresztelőmön)

esti muri

2009-09-20T21:27:00.003+03:00

Nos mi történik, ha nem akarok elaludni fél tíz előtt? Bohóckodás ezerrel, ha valaki benézne az ablakon....

...de a végén kiderült, hogy hány kilós is vagyok

Dengezik templomba megy

2009-09-20T11:40:00.003+03:00

Mivel ma vasárnap van, és ilyen szépen süt az őszi nap, meg hát mivel már meg is kereszteltek nagy ordítások közepette (erről majd később bővebben), anya és apa úgy döntöttek, elég nagy vagyok ahhoz, hogy egy teljes misét kibírjak. A rövidke "kiruccanásomat" meg is előzték komoly készülődések, anya előkészítette mindenki ruháját, engem fel is öltöztetett, hogy ne kelljen azzal bajlódni, kivikszolták magukat és... várták, hogy aludjak el, hogy a szokásos fél órás alvás után rögvest indulhassunk. A mise 11 órakor kezdődött a miklósvári katolikus templomban.

Amikor ez a kép készült, 11 óra és negyven perc volt, én a babakocsiból már átkerültem az ágyba, mise előtti szopizás reményében, és pontosan egy órája és negyven perce alszom a félórás délelőtti álmomat. Így nem marad más hátra mint apa és anya elolvassa az e-mailben küldött mai szentírási részt és egyet elmélkednek az ember tervez Isten végez mondáson. Na de nem kell búsulni, most már tudja anya mit fog felvenni jövő vasárnap :).

2009-09-20T09:04:00.001+03:00

gyorshír

2009-08-04T21:14:00.001+03:00

Ma kimondtam az első leghosszabb mondatomat. A szüléim szerint így szólt "be be biuá" és ugyancsak szerintük az jelentette hogy "Apa, nem akarok veled böfizni, tegyél le, mert ha nem, ordítok"

2009-08-04T20:16:00.002+03:00

Anya mostanában különböző szerepekre tanít meg. Először szamuráj majd klu-kluxklán tag bőrébe kellett bújnom. Az élet érdekes

Származási hely: Dengezik képei

sztájk, sztrájk, szrájk!

2009-08-03T10:39:00.002+03:00

Származási hely: Dengezik képei

Tegnap nem voltam hajlandó aludni, azaz egész nap, virradattól szürkületig csak három órát voltam hajlandó lehunyni a szemem. Mindezt az időt 15-25 perces részletekben. És úgy döntöttem ma sem leszek alvósabb. Sztájk! Hogy miért? Időközben kitalálom. Jobb ébren!

növök... vasárnapi híradás

2009-08-02T10:14:00.003+03:00

Rég nem adtam hírt fejlődésemről. Ennek több oka is van. Elsősorban az, hogy lelógok a mérlegről, másodsorban meg, hogy nincs méteresünk ami nekem, babának való lenne, csak apának van valami építő-méterese. Na de mivel már nagyon kíváncsiak lehettek mekkora lettem, így megmérettettem magam a következőképpen. Anya felállt a mérlegre, megmérte magát, majd ölébe vett és ketten is megsúlyozódtunk. A magasságomat meg apa méteresével mértük meg. Mivel a fent említett eszközök nem tudományos-preciziós módszerrel működnek, így sacc/kb tudjuk megmondani méreteimet.

Szóval, ma, augusztus másodikán, három hónapos és négy napos koromban körülbelül hét és fél kiló és hetven centi vagyok.

ui. anyának már fáj a dereka és a háta, vajon mitől?

lustizás

2009-08-01T12:28:00.002+03:00

Tegnap este egy kicsit lustiztunk. Fürödni kellett volna, de mivel anyut elaltattam és én is belealudtam, így nem lett semmi belőle. Kb. így aludtam...

egy kicsit beteg voltam

2009-07-28T18:36:00.002+03:00

Úgy történt, hogy ezelőtt több mint egy héttel nyűgös napom volt. A szüleim még nem tudtak semmit, csak én éreztem, hogy nincs minden rendben. Hétfőn elment apa dolgozni, én anyával maradtam, kettesben, hogy szokjuk egymást. Akkor történt, hogy pár másodpercig rosszul éreztem magam. Egy gyors konzultálás a dokinénivel sem oldotta meg a helyzetet és így egy pár óra múlva miután megint rosszul éreztem magam, sürgősséggel beutaltattunk magunkat a kórházba. És ott voltunk pár napig, egész pontosan csütörtökig. Szerencsém volt, hogy ott volt Plutó a falon és mivel már hallottam róla Zsebibabától (aki a mi falunkon lakik és jó haver) könnyen összebarátkoztam vele is. Anyunak nem volt ilyen könnyű. Ő nem barátkozik már a falonlakókkal. Egy csendes hétvége után, hétfőn felkocsikáztunk Brassóba, és miután körbelátogattuk a várost - apukám szerint az egyirányú utcák miatt - egy doktornéni megvizsgált. Azaz két doktornéni és egy asszisztensnéni, aki egy csomó (egész pontosan 12) kütyüt rakott a fejemre. És képzeljétek, nem vertem ki a biztosítékot. Azok után, hogy még valami ekhó nevezetűvel a fejecskémbe is bekukucskáltak kiderült, hogy nincs semmi bajom. Nem tudom, de biztosan tévednek, mert én zseni vagyok... na de lehet ez nem látszott. A lényeg az, azt mondta a doktornéni, hogy ügyeljen anyu meg apu, hogy ne legyen lázam, mert akkor megint rosszul fogom érezni magam. Nos, így telt el a múlt hét, a hétvége és mintgyárt ennek a hétnek fele, de biztosítok és megnyugodhat mindenki, hogy nincs semmi bajom. Bizonyítékképpen csatoltatok apával egy kis videót, amit a hétvégén készített a tudtom nélkül azzal a kérdéssel, hogy így viselkedik aki beteg? Szép hetet mindenkinek.

korházban

2009-07-21T12:41:00.002+03:00

Tegnap, miután kétszer rosszul lettem egy pár másodpercre, az orvosok konzultálásával úgy döntöttünk, hogy anyuval befekszem a kórházba. A háziorvosnéni szerint egy kis mandulagyuszim van, és mire a kórházba értünk kerűlt egy kis láz is. Ma vért szívtak és pisikáltattak, holnapra eredmények lesznek.

könyörtelen élet

2009-07-19T18:48:00.000+03:00

ígérjük hamarosan szöveg is lesz.

még jó hogy nincs ikertesóm

2009-07-14T19:08:00.000+03:00

2009-07-09T20:28:00.004+03:00

Mivel többen jeleztétek, hogy nem voltam elég világos, így ma világosban is bemutattam világraszóló szopizós ujj kereső mutatványomat.

Loading...

felfedeztem a kezem

2009-07-08T20:49:00.005+03:00

Hölgyek urak, mint a fenti film elején is láthatják, felfedeztem a kezem! És hogy lehet azt is szopizni. Jelzem, a bal kezem, anyuékban felmerült a kérdés, hogy akkor balkezes leszek? Na még eldöntöm...
Most látja apa, hogy a filmen nem látszik semmi, de mivel bizonyíték - mondja marad.

2009-07-07T21:03:00.001+03:00

a hétvége

2009-07-05T21:05:00.007+03:00

Az élet szép. Ha nem, én teszem azzá. Például itt a hétvégén. Pénteken villámkirándulást szerveztünk családilag Szentgyörgyre. Az utazásnál most is hoztam a gyorsan-elalvós formámat, apa és anya arról tanácskozott (mert bár alszom de mindent hallok) hogy ha majd sokat bőgök, beültetnek a kocsiba és megsétáltatnak Erdővidéken. Szoval voltunk nagyinál, ahol újra megeredt a nyelvem. Beszéltem anyuval, nagyival de még a virággal is. Bár az utóbbi nem jelezte örömódákkal, de nagyon élvezte szerény társaságomat. Ezen nyelvbéli felbuzdulásomat meg is örökítette nagyi...

Továbbá gyakoroltam a királyi kegyeket, megengedve nagymamának és nagyapának, hogy tisztába tegyenek. A nap legizgibb pillanata az volt, mikor egyedül alhattam az ágyban, mert anya és apa elment vásárolni. És képzeljétek el, nem sírtam. Cserébe kaptam egy pár cuccos cuccot. Jó üzlet volt, ez tuti...

A pénteki tiszteletkört Matyinál végeztük, ahol Timi, Matyi anyukája, az én nagynénim egy kicsit elaltatott. Bár ez csak anyunak sikerül általában, nem mondom, hogy egy kicsit hagytam magam.

elaltatom Timit

Na de úgy kezdtem, hogy az élet érdekes. Sikerült anyát és apát összeveszíteni. A sztori egyszerű. Pár ponton eltérnek a nevelési megrögzöttségeik (mert ez már az...). Az egyik ilyen téma az én sírásom. Anya szerint ha sírok fel kell venni engem, apa szerint meg ha sírok, akkor nem kell mindenáron felvenni. Igaz, és ezt zárójelben mondom, hogy a hétvégén kitettem magamért ami a keserves sírást illeti, de az egyik pillanatban azon vettem észre magam (sírás közben) hogy hipsz-hopsz, apa belepakol a kiságyba. Igaz anya is ígérgette már többször is, de nem került sor rá. Na usgyi én sem hagytam magam, rázendtettem egy irtó keservesre, de annyira keservesre, hogy a cigányos hegedű se tudta volna jobban. És igen, anyu nem bírta sokáig, és felvett. Én győztem! Igaz egy kicsit berekedve - képzeljétek el sírástól berekedtem - egy kicsit nyúzottan, de megint beigazoltam: a király én vagyok.

Na de minden jó ha vége van, többszöri konzultálás után, anyu reménykedik, hogy elnövöm ezt az extra keservest. Apu marad az elveinél. Később meglátjuk. Addig is szép hetet mindenkinek...

gyorshír

2009-07-01T22:43:00.005+03:00

A ma esti fürdőzés előtti méretkezésnél 5 kiló 775 deka voltam.

Anya örömére csatolok egy képet is. Én és az újtsílusú hasonfekvő bökizés.

2009-06-28T22:47:00.000+03:00

nagy utazás

2009-06-26T22:17:00.007+03:00

Ez úgy történt, hogy szüléim elhatározták, hogy a pénteki napon - főleg mivel apu már jobbancskán volt - egy kis kirándulással töltik ki. Ugye tudjuk, apu nagy buzgómócsing és mindenképpen kellett nézzünk a Háromszéki Szabadegyetemre. Egy rövid szopizás után, mi is elkaptuk anyuval a megnyitó közepét, de mivel mindenáron bele szerettem volna szólni így elvittek sétálni. a Beszélgetés végén egy gyors csoportkép erejéig még hagytam aput érvényesülni, de rögvest utáni indulás Szentgyörgy Matyi unokatesó koordinátákkal.

Matyi aludt. Aztán én aludtam. Annyira aludtam, hogy az anyukáink is alig tudtak beszélgetni. De történtek mégis érdekes dolgok. Fanni (a nagyobbik - első - unokatestvérem) hirtelen azt hitte, hogy megnőttem és szeretett volna lufidobigálóst játszani velem. Elkeserítettem, mert nekem csak a falon függő színes lámpa jött be. De minden jó, ha vége jó, mire jöttünk volna el mindenki ébren volt, senki sem sírt, így egy pár sztárfotó erejéig hancúrozhattunk Pöttyös Matyival az ágyban. Ez a pöttyös jelző ne tévesszen meg senkit, nem a csúfneve, hanem tényleg pöttyös, mert most lábalt ki a himlőből és a szunyogok is szeretik.

Na de a mai nagy kaland ne ért véget, hiszen még egy helyen tiszteletünket kellett tegyünk: nagymaminál és nagytatinál, és nemcsak azért mert megígértünk, hanem mert a kocsiba beleütött a kánikula és borzasztóan meleg volt. Itt nem készítettünk fényképet, de annál inkább többet csevegtünk a multról, jelenről és jövőről. Jelzem főleg én vittem a beszélgetés fonalát.

Hazafele nem sok esemény történt, pont úgy ahogy arrafele menet sem. Talán azért, mert mikor a pocakban voltam sokat utaztunk, és folyton belealszom a motorzúgásba.

gyorshír, junius 23, hajnali órák

2009-06-23T07:22:00.001+03:00

A ma reggeli adataim: 5400 gram, 63 cm...
ui. keszülünk a dokinénihez szurira, szorítsatok!

gyorshír, junius 22

2009-06-22T22:34:00.001+03:00

A kedves szüleim azt hiszik rák vagyok. Az még okés, hogy a nyárra való tekintettel mindennap fürdünk de hogy ennyire meleg vizet készítsenek... Reklamáltam is. Nem nagyon, kicsit.

hogyan ébresztenek

2009-06-21T23:04:00.000+03:00

gyorshír, junius 21

2009-06-21T20:33:00.003+03:00

Ma anya és apa úgy döntött, hogy mától megnövelik eggyel a pelenkaméretem számát.

a program az én vagyok

2009-06-21T14:10:00.003+03:00

Senki sem állíthatja azt, hogy az életem nem változatos. Ebben benne van az is, hogy akik éppen velem vannak (elfoglalva) azoknak is az élete változatos. És továbbá változatos azoknak is az élete, akik közvetetten vannak elfoglalva velem, azaz azokkal vannak elfoglalva akik velem vannak elfoglalva. Bonyolódik ugye?

Nézzük a legegyszerűbbet: az életem változatos...

Még mikor kicsike voltam... mert ugy kicsike egyszer mindenki, megörvendeztettem a szüleimet azzal, hogy jól meghatározott időközökben végeztem mindennapi teendőimet. Kétóránként, majd háromóránként ébredtem nappal és négyóránként éjjel, hogy csatlakozhassam anyura táplálkozás okából. És láttam, hogy ez jó. Túl jó. Így változtattam, délelőtt - munkaidőben - kétóránként, délután pihentem és maradt a háromóránkénti csatlakozás. És láttam, hogy ez jó. És megintcsak túl jó. És változtattam. Most nappal két óránként, jelzem óramű pontossággal, kérem azt ami az enyém. És vannak éjjelek is. Itt is változtattam, miután mindenki megszokta a háromórás időszakot, és most csak egy exponenciálisan nönekvő kvantummatematikai függvényben lehetne ábrázolni és kitalálni mikor is szándékszom megébredni és mindenkit felébreszteni.

2009-06-20T14:12:00.001+03:00

hogy a kíváncsikodóknak eleget tegyünk

2009-06-18T12:27:00.008+03:00

Mikor a pocakban voltam és szüleim elhatározták, hogy a Dengezik nevet kapom majd. Sokan szólták meg őket, hogy milyen név, nem jó. Igen, szokatlan a nevem az biztos, de sokkal régibb mint ezek a XX századiak (nem mondok peldakat). Lássuk mit is mond a hivatalos írás, krónika, lexikon: "Attila fia, ki miután bátyja, Ellák, a hun uralom ellen föltámadt gótokkal és gepidákkal vivott netádi ütközetben elesett, az Al-Dunától a Donig elterülő sikságra visszaszorított hunok főuralkodója lett. D. többször megkisérlette atyja hatalmának visszaállítását, de nem sikerült neki. Már 456. megtámadta az alsó-pannóniai góthok Szávamelléki szállásait, királyuk Valemir azonban oly gyorsan visszaverte, hogy segély kérő és a győzelem hirét megvivő követei egyszerre értek testvéréhez, Theodemirhoz, a felsőpannóniai góthok királyához. Hat évvel később, mialatt Valemir a Szatagar-hunokkal volt elfoglalva, D. az angissir, bittugur, bardor- és ulcingur-törzsekkel ujra betört a Száva vidékére s Bassianát (a mai Szabácsot) ostrom alá vette, de ismét Valemir lett a győztes. 467. góth csapatokkal egyesülve pusztította a partmelléki Dáciát és Moesiát; az ellene küldött három kelet-római csapat kerülve a nyilt csatát, egy szük völgybe csalta s körülzárta; a szorongatott hunok és góthok csakhamar kifogytak az élelemből s midőn egymással összevesztek, a rómaiak minden oldalról rájuk rohantak s legnagyobb részüket leölték, maga D. is alig birt megmenekülni. 469. ujra berontott a kelet-római területre, de vesztére, másodszor is tőrbe csalták, elfogták, megölték s fejét Konstantinápolyba küldték. Halálával a hun nevezet alá foglalt kelet-európai nomádok egysége megszünt; D. testvéreinek és unokaöccseinek vezetése alatt ujabb és ujabb hordák alakultak. D. emléke - ugy látszik - sokáig fennmaradt a kelet-európai néptörzseknél. (L. Damasek) Nevét, melyet régebbi historikusaink hibásan Dengezicsnek is irtak, Vámbéry A. (Magy. Ered. III.) a török-tatát ting a. m. nagyon és kizik a. m. tüzes szókból származtatja; tekintve azonban a Denzik, Dinzeo (azaz: Dinzeö) változatokat, a név utórésze semmi esetre sem felelhetett meg a «kizik» szónak." (forrás: http://www.kislexikon.hu/dengezik.html)

No de lássuk tovább:

"Aladár a székely magyar mondai hagyományokban a gepidák elleni harcban, míg Ellák a kelet-rómaiak ellen folytatott hadjáratban esik el, 469-ben a levágott fejét a konstantinápolyi udvarba küldték. A mondai hagyományaink ezt az eseményt Dengezikhez köti. Zakariás rhétor viszont úgy tudja, hogy Ambazuk hun király a Volga-Don térségben 491-ig és utána Khabad vagy Chabad uralkodott. Ambazugot Dengezikkel azonosíthatjuk. Kabad, pedig nem más, mint Atilla legkisebb fia Csaba. Akit viszonta bizánci forrásokban Irnikként találunk. Irnik-Csaba neve Hernakként is előfordul. Irnik-Hernák nevében katonai méltóságot sejthetünk, mert a HER szóban a ker, a kör, az őr, szavunk bújik meg. A kör zártságában egyben az őrzést, a magságot is megtaláljuk. Ezen gondolatmenetünk megegyezik a Hernád folyó nevének a gondolatára, amely segít megfejteni a nevének értelmét Her-Nád vagyis (Ker)Kör-Ná(d)gy, vagyis (k)őrnagy. Csaba a Hernák-Irnik nevében a szövetségben betöltött katonai feladatát jeleníti meg, talán a későbbi horka méltóságot is feltételezhetjük benne. Dengezik neve viszont Denge-zik Denge→Tenge, lágyan Csenge. A Ten-ge égi minőségű megnyilvánulása a Tün-de. A testiség-lélkiség-szellemiség szintjeinek megfelelően a Tünde minőséget keményebb ejtve az ég földi minősége a Künde vagyis Kende. (a Tünde égi szellemi minőségének lelki szintű megnevezése: Hunga) Láthatjuk, hogy az Atilla fiúk számszerűségének anomáliájában nem a számszerűség a fontos, mert Atillának biztosan több fiú utódja is volt, mint amelyről van tudomásunk." (forrás: itt )

és még van számtalan említés róla...

http://hu.wikipedia.org/wiki/Az_%C3%81rp%C3%A1d-h%C3%A1z_eredetmond%C3%A1i
http://nagymagyarorszag.multiply.com/journal/item/8
http://mek.niif.hu/00000/00060/html/029/pc002949.html

itt a vége, fuss el véle, s aki nem hiszi járjon utána (google a jóbarátunk szokta mondani apa)

ui. amúgy érdekes, hogy a felnőttek nehezebben jegyzik meg a nevem mint a gyerekek, van erre konkrét példa... igaz hogy Dendejik-nek hívott, de Adrien csak 2 éves!

2009-06-12T23:38:00.001+03:00

ez egy nyűgös nap volt...

2009-06-11T21:48:00.002+03:00

követem a divatot

az élet érdekes

2009-06-11T10:40:00.006+03:00

Unom már a szürke hétköznapokat. Evés, büfizés, kakilás, nézelődés és alvás... már annyira elegem van. Gondoltam feldobom egy kicsit ezeket a monoton dolgokat és szüleimnek is találok egy kis extra elfoglaltságot. Kitaláltam egy pár érdekes dolgot. Először is cseleztem egy kicsit a szuszogásommal. Á, nem tartottam bent a levegőt, azt minden baba tudja, sőt még a felnőttek is. Azt találtam ki, hogy nem veszek levegőt, jó sokáig. Kíváncsi voltam arra is, hogy meddig bírom. És ezzel nem fejeződik be a performenszem, mert mikor már nem bírom, jó hangosan és hőrgősen nagyot lélegzek, hogy mindenki megilyedjen. És sikerűlt, meg is ilyesztettem, anyukát, nagymamát. És íme színesebb lett a hétköznap. Anyuká már nemcsak az előző felsorolással van elfoglalva 24-et a 24-ből hanem azzal is, hogy nézze mikor szuszogom és mikor nem.
Egy másik csel, amit bevettem az elmult napokban az volt, hogy egy ébredéskor szépen összebökiztem (a felnőttek hányásnak nevezik) az egész kicsiágyat. Megint egy kis adrenalin. De ez nem elég, el is sápadtam mint a falunk. Még egy kis adrenalin. Mindenki megilyedt. Kivétel apukám, aki mintha már tapasztalt volna ilyen helyzetet - a saját bőrén. Na denem vagyok mindig ilyen gonosz. Nehogy már negatív kép maradjon meg bennetek. Bizonyítékképpen itt látható egy fotó, amin a szüleim nagyon szórakoznak. Szopizás közben keszítették. Csak tudnám, hogy miért...

Végezetűl egy jó hír. Hölgyek és urak, nénik és bácsik, csecsemők és gyerekek, örömmel jelenthetem be, hogy letelt a hat hét. És letelt az aggódó szüleim által rendelt karantén, és indulhat a buli. És a sétálás. Kérjek azonban minden engem látni akaró egyedet, hogy előre egyeztessen anyuval meg apuval, hogy mikor szabadok, mert engem ugyan nem zavartok. Sorszám nincs. Ugyanakkor szivesen veszek meghívásokat babazsúrokra, kissebb kirándulásokra, állatnézésre (elsősorban apa miatt a teheneket preferálom, majd ő elmondja miért).

esetem a hordozókendővel

2009-06-07T09:20:00.004+03:00

Mikor még pocaklakó voltam, apa unszolására, a szüleim elhatározták, hogy miután megszületek hordozókendőbe fognak majd szállítani engem. Ennek több oka is volt: mert frankó, divatos egyrészt, másrészt mert olyan járdák és utak vannak, hogy össze-vissza rázna. Kaptunk is egy szép kék kendőt ajándékba Lujza nagy-nagynénitől ami elég nagynak tűnt ahhoz, hogy majd sétálhassak benne.
Mikor már nagyobbacska lettem (három és fél kiló) gondolták itt az ideje, hogy szabaddá tegyék a kezeiket. Elővették hirtelen a hordozókendőt, megnézték a hozzá járó DVD-t megkötötték az első legegyszerűbbnek tűnő lehetőséget és... akkor kezdődtek a gondok. És a gondok folytatódtak a második, a harmadik és a nemtudomhányadik próbálkozásnál. Nos, azóta sem tudjuk, hogy mi a gond: ők kötik-e rosszul, kicsike-e a kendő maga vagy én nem szeretem, de furcsa módon mikor néha néha kipróbáljuk, anyunak meg apunak ezer keze lesz mellyel kiszabadítanak a rongyok közül.
Szóval summa summárum, bár van hordozókendőm, még mindig apa és anya kezei között kell utazzak. De megígérem, nem adjuk fel, ha másnak sikerűlt nekünk és sikerűlni fog. Uff, Dengezik a király.

Mint említettem még mindig a szüleim között utazom, bizonyítékképpen küldök egy képet a tegnapi sétálásomról.

2009-06-05T21:40:00.002+03:00

ööö... anya,hol vagy?

kérlek, csak semmi nyilvánosság, ma nem a fotogén ruhámban vagyok...

a zsipsz - zsupsz nagynéni látogatása

2009-06-04T22:49:00.004+03:00

A hétvégén meglátogatott Blanka nagynéni. Az elején egy kicsit nem tudott mit kezdeni velem, főleg, amikor a napi beprogramozott hasfájásaimat és nyűgölődéseimet kellett hallgassa. Éppen ezért nem is zavarta sokat csendes perceimet, bár nem bántam, hogy néha megnézte mit is csinálok. Egy kevés időre, amíg fürödtem, kineveztem főfényképésznek is. No de a végére egészen belejött, jól bebátródott. Nem félt már ringatni sem.

De a legemlékezetesebb dolog amit vele együtt végigcsináltunk az egy rekordidejű peluscsere volt. Önként jelentkezett a munkára, és bár nehezen, de anyu hagyta, hogy kipróbálja rajtam miként is kell egy egy hónapos csemetét tisztába rakni. A szüleim igazán akkor kezdtek meglepődni, mikor (belső biológiai stopperórájuk szerint ) - zsipsz-zsupsz le a nadrágot, kikapcs bodi, le a pelus, gyors és alapos törlés, fel a pelus, bekapcs body fel a nadrág és a zokni - stílusban semmiperc alatt végzett. A semmiperc körülbelűl annyi idő mint ameddig elolvastátok ezt a mesélést. És azt ne mondjam, hogy még élveztem is.
Summa summárum - titokban - elhatároztuk, hogy ha a forma1-es versenyre nem is, de egy peluscsere versenyre benevezünk.

ha megnövök...

2009-05-30T11:12:00.002+03:00

... HÁRIT tag leszek...
vagy elnök? :)

kiegyeeztünk egy közepesbe

2009-05-28T22:34:00.003+03:00

Komolyan mondom, ezek a nagyik be vannak indulva. Képzeljétek el, kitalálták, hogy visszaszoktatnak engem a kis ágyba. Nos, próbáltam megmagyarázni, hogy szúr meg kemény, meg zöld, meg minden, de nem lehetett kitériteni őket a hitükből. Próbáltam én szép szóval (kevésbé sirtam), próbáltam keményebben (egy kicsit hangosabban ugyanazt) és a végén próbálkoztam szivszakitóan (azaz orditottam, toporzékoltam), de nem ment.

És akkor, mikor már minden veszni látszott közbelépett az én elsőszámú védőangyalom: ANYU. Igen, és ő kikérte magának, hogy ne mind sanyargassák szegény testemet. Igy kiegyeztünk egy közepesbe: nappal a kis ágyba, éjszaka anyuval alszom ezentúl.

leszídott a nagyanyám

2009-05-24T13:52:00.004+03:00

Történt ugye, hogy tegnap és azelőtt, Bölön napok alkalmával, mivel a zenészek elhatározták, hogy csak nekem zenélnek, nagyon összekavarták a programom. Erre én sem voltam rest, összekavartam a családi programot és vasárnap reggelre a szüleim a sírásomra már azt sem tudták hova ugorgyanak, tisztába tegyenek-e, vetkőztessenek-e, öltöztessenek-e, etessenek-e vagy a fejük melyik tetejére álljanak.

... és ekkor lépett közbe a nagyanyám. A Hegyi. Nos, elárulom nektek, hogy vele nem lehet szórakozni, nem veszi be a cseleimet. Öreg róka, ahogy mondani szokták. És nem volt mit tennem, hallgattam, néztem (bár a nagy szemeim sikere mindig beválik de itt vizet sem vihettem) és végül, sok sok közösen töltött nap után VISSZAKERÜLTEM A KICSI ÁGYBA.
De most, délben kettőkor, a kiságyam rácsai mögött apu ujjaival pötyögtetve kijelentem: a játszámának nincs vége. Félidő van, az eredmény: Dengezik - Hegyi nagymami 0 - 1. De még félidő van!

ui. és most nézzétek meg az arcomat, ugye nem hiszitek, hogy abbahagyom?

mentem... jövök

2009-05-23T11:47:00.005+03:00

Anya, apa, elmentem falu-napolni, majd jövök! Ezzel a felkiáltással tegnap hasra fordultam. Na de nem most kedődött a sztori.
Kb. egy héttel ezelőtt elhatároztam, hogy megtanulom a helyváltoztatást. Ugye, napközben, nagyjából felügyelet vagyok, így nehéz valami extra érdekes dolgot kiviteleznem, és éjszakára hagytam. Szépen, mikor anyu letett a kiságy közepén, azzal a céllal, hogy megnézem mi van odakint a többi szobában elindultam. Igaz háton fekve, de sok más élőlényhez hasonlítva elég gyorsan mozogtam. Egyetlen akadály volt, amit nem tudtam leküzdeni - a rácsok. És mint kiderűlt a fejem sem fért be - legalább is háton fekve. De mivel semmilyen jócselekedet nem maradhat büntetlenűl, anya le is kapott a lencséjével.

Egy másik "megmozdulásom" falunapokkor volt. Most képzeljétek, kint szól a zene, a vattacukros bácsi tekergeti pálcikáját és én, Dengezik bent a szobában ücsörgöm az ágyban. Igen, és elhatároztam hogy véget vetek ennek. Egy óvatlan pillanatban - mintha eddig csak azt gyakoroltam volna - hasra fordultam és megpróbáltam elindulni. Mint az előbbi alkalomkor itt is akadtak gondok: a fejem, ami nagy volt a sok okosságtól ami benne lakozik és az ágynemű ami gátolta a felemelkedésemet. És ne is mondjam, hogy a szülők meg a nagyanyó akik annyira meglepődtek hirtelen cselekedetemen hogy elkezdtek hangosan csodálkozni amivel jócskán összezavarták a koncentrálásomat.
Nos, így nem megyek falunapokra, de minden kudarcban benne van a siker, várjuk jövőre is a vatta cukros bácsit a falunapokra.

buborékmanók és csukitündérek

2009-05-20T18:23:00.000+03:00

Apu azt mondja buborékmanók vannak a hasamban és ha majd kijönnek összeakasztja a bajszát velük. Én nem tudom, hogy igaz-e, de úgy fáj, majdnem két napig nem aludtam úgy sírtam. És sírt velem anyum is. Köszönhetően a világhálónak találtunk valami csodacseppet, valami egyszerű autómárka nevűt (Sab Simplex) amit ha beveszek a nem nyílvános helyen távóznak ezek a kicsiny gonoszságok és így nem is látom apu miként veri ki a fogukat.

Néha a csukitündérek is meglátogatnak, ilyenkor soha nem tudok rendesen szuszogni és szintén sírnom kell.

BREAKING NEWS

2009-05-17T23:42:00.003+03:00

BREAKING NEWS

Ma 23 óra 20 perckor apáék fürdés előtt megmértek és a mérleg 4050 gramnál kiakadt. Ki apu is, hogy két hét alatt fél kilót magamra szedtem annyira, hogy hirtelen megmérte az egykilós cukrot is, nem-e csal a mérleg.

Nos én elégedett vagyok a súlyommal, a bicepszem is egysze szexibb.

UI. Anyu is elégedett, nagyon elégedett..

18 nap

2009-05-17T21:32:00.006+03:00

Én győztem. Ezt kijelenthetem így az első 18 nap után.

Történt ugyebár, hogy amikor megszülettem, előszőr anyának utána meg apumnak elmondtam, hogy én vagyok a király és eztán mindenki úgy ugrál ahogy én fújom. Nos elhiszem, nem volt egy könnyű dolog elfogadni és még nehezebb volt betartani. Lássuk miként is valósítottam meg:

Rögtön, ahogy hármasban hazaköltöztünk - jelzem cselből - kiadtam magam "sosemsíroksosemidegesítemszüleimetcsakeszeméskakálok gyerkőcnek. Mikor ők kezdtek ebbe belenyugodni szorítottam egyet a húrkon. Egy kicsi sanyargatás ide, egy kicsi bőgés oda, egy kicsi rendszertelenség amoda és íme eltelt a 18 nap és én győztem.

Anyának már vagy négy napja fáj a feje - jelzem annyit voltunk csak kettesben a korházban. Ő most már teljesen stresszi, néha sír és sokat aggódik.

Apával nem volt ilyen könnyű dolgom, hiszen fejébe vette, hogy a gyerek - azaz én, Dengezik - azért vagyok, hogy egyek, kakáljak és sírjak. De egy jó csellel sikerűlt őt is csapdába csalnom. Előszőr is rendszertelenítettem az életét, egy kicsit megkínoztam a hajnali szopizásaimmal majd mikor neki is hasogatott a feje - a 18-ik napon - kétszer vagy hármszor lepisiltem pelusozás közben és ráadásul este böfizésnél jól lehánytam. No, erre aztán totálisan mindenki kiakadt.

Summa summárum, én győztem, ezután már biztosan mindenki CSAK rám figyel, CSAK rám gondol és CSAK nekem szolgál.

Igen, igen, mert én vagyok a király!

feladatok

2009-05-16T13:23:00.008+03:00

Mindenkinek kiosztottam a feladatokat, megszerveztem az életet.

Anya kapta a szopiztatást. Gondolom ez érthető, neki van a legfinomabb tejcsije a világon. Továbbá kineveztem főpelenkázónak és főaggódónak. Ez az utóbbit ő kérte magának, és nem lehettem olyan rosz, hogy megtagadjam tőle.

Apu főbökiztetőnek léptettem elő, pelenkázás előkészítőnek, D vitamint csepegtetőnek és hogy anyu ne legyen egyedűl a pelenkázásnál kineveztem még pelenka kuktának.

Vannak még akik kiszolgálnak minket (engem, hiszen ez egy királyi többes), a két nagymama, akik egy darabig mosnak meg főznek anyunak meg apunak - de csak a nagyobb ételeket, mert reggel és este ők főznek a hütőszekrényből. Szívesen és bizalommal bíztam meg őket mert már jól beváltak anyunál és apunál.

Van még egy különleges feladat: velem aludni. Igen, igen, megengedem néha, hogy a szüleim velem aludjanak a nagy ágyban... mert megérdemlik.

fürdőzés

2009-05-14T13:10:00.006+03:00

Igen, nap mint nap kell neveljem a szüleimet, nehéz feladatom van de vállalnom kell. Igen, mint például a fürdésnél.

Volt tudniillik egy béta (próba) verzió. Nemsokkal, hogy hazaértem, gondolták megfürdetnek. Sajnos megilletődöttségünkben annyit kapkodtak, hogy az csak nagy jóindulattal volt nevezhető fürdőzésnek.

Amugy szeretem a lubickolást, lehet hogy felnőtt koromban úszóbajnok leszek. Természetesen ha minden rendben megy, apukám megmelegíti előtte a kezét és anyukám sem ilyed meg.

az első hét itthon

2009-05-12T12:17:00.005+03:00

Mint már mondtam, egy rövid utazás után várt miket a meleg szoba és a frissen megvetett ágy. No, aznap még nem, mert egy kicsit nyűgös voltam a változásoktól, a sok hangtól és színtől, de másnaptól már barátságot kötöttem a mackóval, aki mindig ott leselkedik az ágyamnál. Időközben került még egy pajtásom, egy éneklő napocska, aki sokszor énekel szopizás után.

Első héten sok mindent el kellett tűrjek. Előszőr is meg kellett tanítsam anyukámat és apukámat miként rakjanak rám új pelust. Sajnos nehezen tanulnak, így néha - mikor lassuak vagy éppen elszepletik a munkájukat - megviccelem őket az orruk elé kakálok vagy éppen összepisilek mindent. Sajnos ezt meg kell tennem, hiszen ez nélkűl soha nem nőnek fel ügyes szülőknek.

Közben még az is történt, hogy mindenféle családjárás volt errefele, zajongtak egy kicsit amit szeretek, mert mindig rakatok zenét magamnak, csak éppen rosz időben érkeznek. Ettől én nyűgös és sírós kedvű vagyok.

Na de visszatérve az első hétre megpróbáltam nem túlstresszelni szüleimet sokat aludva, álmomban mosolyogva. Lehet hogy ez nem volt egy túl jó húzás részemről, hiszen apukámnak még arra is volt ideje, hogy egy idegesítő dallamra kistehenes nótát költsön számomra. Szerintem is inkább táncoljon...

Megjegyzem, hogy annyira szeretem a friss tejcsikét, hogy az első héten visszahíztam 3770 gramra (3500 ról amivel a korházből kijöttünk).

hazafelé

2009-05-10T22:48:00.006+03:00

És eljött végre eljött a vasárnap, amikor gy kicsit megilyesztette anyut a csúnya doktorbácsi aki azt mondta hogy nem jöhetünk el a korházból. Na de minden jó ha vége van, nem sokkal a déli szopizés után anyuka, apuka és Klári nagymama elindultunk haza a piros autónkkal. Az útból nem emlékszem sokra, mert végigaludtam, mint ezelőtt anya pocakjában. Itthon már várt Ani nagymama jó meleggel és nagy szeretettel. Gondoltam, hogy ha már így hármasban vagyunk megilyesztem egy kicsit a szüleimet, és hogy szokjanak hozzá, hogy itt ln vagyok a király egész nap nyűgösnek tetettem magam. Igazából nagyon örvendtem, hogy itthon vagyok, ez látszott is a megevett tejcsiadagomon.

a korházban

2009-05-10T22:35:00.004+03:00

Még aznap este anyukám szobája mellé kerültem, de nem egészen melléje, hanem sokszor egy üvegfallal választottak el minket. Második naptól eljött látógatóba a családunk apraja nagyja, és mindenki azt találgatta, hogy kire hasonlítok a legjobban. Hogy mindeni elégedett legyen, mindenki kapott egy kis részt belőlem, a homlokamat nagytatám, a szájamat apukám, a szememet anyukám, az ajkamat nagymamám családfája, de elárulom nektek, hogy leginkább magamra hasonlítok igazán.

Mivel anyu nem nagyon szerette, hogy nem lehetek mellette, elhatároztuk, hogy mihamarabb hazamegyünk. És így is nekem lett a legjobb, mert kaptam egy majdnem 12 órás ingyen szolizást a szomszéd szobában. Egyesek azt mondják, hogy besárgultam, pedig csak meg szerettem volna nézni milyen érzés kis kínainak lenni.

megszülettünk

2009-05-10T22:15:00.004+03:00

Kezdjük az elején.

Szerdán anyuval 11-re felmentünk a korházba, akkor még anyu ment mert én a pocijában voltam. A dokinéni - Ruszi Csilla - mikor meglátta hogy milyen kis akaratos vagyok és mindenképp ma szeretnék megszületni rögtön beküldött a szűlőszobába ahol nemsokára rá megszülettem. Anyukám szerint még meg sem születtem teljesen, már felordítottam az egész helyet, bepótolva mindazon hangokat amiket ő nem akart megtenni, mert elhatározta, hogy csendes szűlés lesz. Egy kis - most már szemtől szembeni - ismerkedés után gyorsan lemértek, megadták az első megérdemelt tízesemet és elvittek valahova, nem tudom hova.

Anyukámat ezért csak egy pár óra múlva láthattam, amikor kaptan fincsi tejcsit. Legalább is próbálkoztunk mindketten.

megszülettunk

2009-04-30T15:43:00.001+03:00

Helló világ, egy napos vagyok!